Mit tennétek ha két pici gyermeketek lenne és gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálnának?

A férjed tudja már? Nem tudsz vele erről beszélni? Gondolom ő is tudja, hogy nem alkalmas a kicsik felnevelésére.

Én ezt már végiggondoltam párszor, mivel egyedül nevelem a két fiamat két házasságból. A nagyobbik már nagykorú, és az ő apja tisztességes ember, tudom, hogy gondoskodna a fiáról annyira, amennyire egy ekkora srácról kell. Viszont a kisebbik fiam apja rémálom. Még a gyerek születése előtt lelépett, az elmúlt 12 év alatt alig látta a fiát, négy éve pedig összesen egyszer, az anyja temetésén. Gyakorlatilag idegenek egymásnak. Így aztán ha tudnám, hogy közel az időm, bemennék a gyámhatóságra, és még életemben elindítanám a gyerek majdani elhelyezésére vonatkozó eljárást, hogy az anyám nevelje a halálom után. Az apja bizonyíthatóan nem kíváncsi rá, nem hiszem, hogy a gyerek érdekét szolgálná, hogy egy idegen emberrel éljen egy idegen városban, és amellett, hogy a halálom megviselné, még a megszokott környezetéből is teljesen ki kéne szakadnia. Új iskola, új lakás, új emberek, nem járhatna oda sportolni ahová eddig, egyszóval megszűnne az eddigi élete. És ahogy az apját ismerem, nem könnyítené meg a helyzetét. Sem az előző házasságából származó fiára, sem a mi közös fiunkra nem kíváncsi, csak és kizárólag a harmadik gyerekével, a kislányával törődik, akit ő nevel. Őt hordja lovagolni, táncolni, mindent megtesz érte, és gyanítom, sőt biztos vagyok benne, hogy mivel a fiához semmiféle érzelem nem fűzi, ezért nem változna semmi, a fiam csak úgy meg lenne tűrve, ha akar alkalmazkodik, de a megszokott életét nem igyekezne visszahozni neki. Mielőtt valaki rosszindulattal vádolna, semmi bajom a kislányával, kifejezetten jól kijöttünk az alatt a pár alkalom alatt amíg találkoztunk, a gyerekeink is szerettek volna többet találkozni, de apuka nem akarta. Szóval bizonyítható, hogy a gyerek érdekét nem az szolgálná, ha az apjához kerülne, akivel semmilyen érzelmi kapcsolata nincs. Anyám a szomszédban lakik, tehát a gyereknek megmaradna az iskolája, a barátai, a rokonsága, a környezete, tehát ez lenne ideális a számára. Hogy őszinte legyek, a gyerekem érdekében még meg is zsarolnám az exférjemet, hogy mondjon le róla, hiszen neki szüksége nincs a gyerekre, én viszont jobban szeretnék békésen elmenni úgy, hogy tudom, hogy jó helyen marad. Egyébként olyan szinten nem érdekli, hogy se névnap, se születésnap, se karácsony, sőt, a válóperünkre sem jött el, emiatt nincs is megállapítva a láthatás. Tényleg mindent latba vetnék, mert emellett sajna az is bonyolítja a helyzetet, hogy az exférjem felhalmozott pár millió adósságot, vagyona semmi (az apjánál laknak a kislányával), viszont a fiam örökölne utánam egy fél lakást, amit ő kezelne, és a jelenlegi törvények szerint ha bizonyítja, hogy a gyerek érdekében szükséges, akkor bizony a gyámhatóság engedélyezi, hogy hozzányúljon a vagyonához, tehát tuti eladná. Ezen felül neki marha jól jönne, hogy nem kell gyerektartást fizetni, kapna csp-t, árvaságit, a gyerek meg nem kerülne sokba, mert a rezsi ugyanannyi, sokat nem eszik, és feléjük a faluban nem fontos, hogy mindig szépen legyen öltöztetve. Így neki anyagilag jobb lenne, ha magához venné, de a gyerek érdekét nem ez szolgálná, és ezt szerintem a gyámhatóság is belátná.