Úgy érzem kikészülök és nincs akinek elsírhatnám magam?
Röviden: ideköltöztünk a szülőfalumba. A férjemnek nagyon megterhelő volt innen bejárni, de csak itt kaptam rendesebb munkát. Albérletben élünk.
A Gyest elviszi as lakbér, én 70-80ezret keresek egy hónapban.
Amikor elhelyezkedtem, a férjemet "kirúgták" (alkalmatlan volt, nem bírta azt a munkát, de a főnöke nem akart kicseszni vele, és közös megegyezéssel távozott) Azóta talált melót, de nem fizették ki, így most bejelentkezett munkanélkülire, főleg azért, hogy átképezhesse magát. De ez sem jön össze, mert első körben az jut be, akinek nincs szakmája, neki pedig kettő van.
Sakkoztunk a számlákkal, próbáltunk optimisták lenni.
Erre ma kikapcsolták otthon a netet és a telefont. Ezzel volt még esélyünk találni valamit.
Én pedig bepánikoltam. Egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni.
Ideges vagyok. Este lehet átmegyünk anyukámékhoz pénzt kérni, de már a gondolattól is felmegy a vérnyomásom. Talán büszkeségből? Szégyellem magam, hogy ide jutottunk.
Soha nem kértem pénzt még. Inkább nem ettem, csak legyen minden kifizetve. Kinyögtük a gázt és a villanyt (nincs a mi nevünkön, csak a telefon-net) hogy a főbérlónek ne legyen problémája. A magunké meg elmaradt.
ttól félek, hogy apám nekiállja piszkálni a férjemet, hogy miért nem viselte el a munkahelyét. Nagyon megszívta, mert forróságban dolgozott, és mostanában rosszul van a melegtől. A szakmája meg pék, így ezt is elbukta.
Apám szerint el kellett volna viselnie. De basszus, majdnem a kemencébe ájult többször is. Attól még, hogy fiatal, nem biztos hogy csúcsszuper az egészsége.
válasza:Ismét én vagyok, a legutóbbi hozzászóló.
Budapesti születésű vagyok, ám magam is éltem vidéken néhány évig. (szüleimnél, akik nyugdíjasként leköltöztek, mai napig ott élnek) Nem volt könnyű beilleszkedni, de idővel sikerült. Kissé morbid, hogy ott lenne most is munkalehetőség számomra 3 helyen is. De sajnos 140 kilométerre van a fővárostól.
Férjed aki ott kevésbé ismerős joggal elvárhatja, hogy segíts neki munkát keresni, hiszen a Te szülőfalúd. Vidéken 100%-ban a pletyka, azaz a beszélgetés, egyszóval ismeretség alapján lehet munkát találni! (városokban is úgy 90%-ban) Tehát nagy segítségetekre lehet, ha kérdezgetsz mindenkit aki az utadba kerül. Fontos! NE azt várd el, hogy valaki munkát adjon konkrétan, NE segítséget kérj-, mert az nem szeretik az emberek-, csak kérdezd meg nincs e információja üres, betöltetlen álláslehetőségről, alkalmi munkáról. Amennyiben halott valamit az illető, kérj elérhetőséget, kihez, milyen címen, telefonszámon lehet megpályázni a dolgot.
Nézzetek körül milyen lehetőségek vannak a közeli kisvárosokban, városokban. Nézzétek meg milyen a bejárási lehetőség, arra orientálódjatok, amerre jobb. (ez nekem is bevált, annak idején) Férjednek van jogosítványa? Akkor mondjuk pékségnél talán előnyt jelenthet, szakmai ismerete sofőr, anyagbeszerző állásnál is. Érdemes figyelni a multi cégek álláshirdetéseit is!
Mi a másik szakmája, abba sincs lehetőség a környéken?
Vidéken magam is kétfajta munkát vállaltam, egyiknek semmi köze a végzettségemhez és koszos-büdös, de legalább tellett kajára, reszire, a másik a szakmai állás. Ahová mai napig visszavárnának, mert a környéken nincs szakember rá.
(Magam is jártam úgy, hogy két heti munkámat nem fizették ki, megtanultam, ha feketén vállalok munkát, kizárólag napi díjazással, akkor nem bukok rajta.)
válasza:Kedves 10.!
Jesszusom, ez komoly!?!? Bejelentettek titeket a gyámügynél?
Te jó ég. :S
Sajnálom nagyon, hogy ez lett az országunkból. :(
Ez téged nyilván nem vigasztal, sőt, érthetően lehet, hogy még dühít is, de az én szakmámban (nem egészségügy) szintén az a szokás, hogy ingyen, fizetés nélkül alkalmaznak kezdőket. Talán ebben a topicban írtam már, hogy én is így vagyok. Hidd el, ez sem jó ám, sőt. :( Gondold el, 26 éves fejjel, mikor most kéne elkezdeni az életünket, még a szülők nyakán élünk, és úgy dolgozunk, hogy SEMMI nem jár érte. De mindenki szerint ez az egyetlen lehetőség. :( Hát, nem tudom, nem látom a jövőmet, egyáltalán. :(
válasza:Pizzafutáros vagyok! :)
Félre ne értsetek, természetesen nem azokról beszélek, akik mindent megtesznek! Aki harcol, azért minden tiszteletem!!
Akkor annyiban módosítok, hogy a "kifogásokat gyártónak" azokat gondolom, akik tényleg nem tesznek meg mindent, és keseregnek.
Drukkolok mindenkinek, aki szeretne előrébb jutni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!