Melyikünknek van igaza?

8-assal bocsánat.

Szerintem éppen azért érett, mivel tudja, hogy mivel jár egy gyerek ellátása és nevelése. Mint írtam, tényleg nagyon sokat vállal, emiatt le a kalappal. Besokalltunk. :(

Az élet monotonitásától. Tehát adott egy átlag család, dolgozunk mindketten, van egy 4 éves kislányunk, akinek a nevelését egyébként teljesen másképpen éljük meg. A férjem engedékeny, én szigorúbb vagyok. Ebből is adódnak nézeteltéréseink. Na most hogy a gyereknevelésben nem egyezünk, a lányunk eléggé önfejű, akaratos, ha hárman vagyunk, akkor az apjához húz, ha én valamit tiltok neki, akkor megy az apjához, hogy engedje meg. stb. Tehát ez már egy alapprobléma, amiből elég sok nézeteltérésünk származik. Ezen felül van egy másodállásunk, amit csinálunk, ami elég sok plusz munkával jár, ennek 90%-át én végzem (ami nem baj, csak emiatt ugye eléggé hulla vagyok). A folyamatos elfoglaltságok miatt azon kaptam magam, hogy semmit nem csinálunk kettesben, szinte sehol nem voltunk az elmúlt 4 évben. Nagyszülői segítség adott, de jelenleg annyira sok a munka a másodállással, hogy amikor a gyerek nagyszülőnél volt 1-1 napra, akkor is a munkával foglalkoztunk. Tehát nekem ez a bajom. A mai veszekedésünk úgy indult, hogy a férjem valamin (már nem is tudom min) kiakadt a lányunkra és azt mondta, hogy ő innentől kezdve minden hétvégén egy napot el fog menni itthonról, mert már elege van. Ezt én megértem, én csak azt nem értem vagy nem akarom elfogadni, hogy kettesben nem töltünk időt, nem kapcsolódunk ki. Amikor ezt mondtam neki, akkor erre az volt a válasza, hogy nem akar 24 órát együtt lenni velem, amit egyébként nem is tudom honnan vett, mert hétköznap mindketten dolgozunk, kb. du 6 órától vagyunk együtt, a hétvégéken biztos, hogy együtt vagyunk, itthon minden program nélkül, max. a gyerek akaratosságát hallgatjuk és húzzuk egymás idegeit.