Melyikünknek van igaza? Anya kontra nagyi?

4 gyereket nevelek,hét közben egyedül,mert a férjem másik városban dolgozik.Egyéb problémáim is voltak-kórház,műtét,kemó-,ami nem igazán teszi az embert fitt és szuper anyukává.De próbáltam csak a szükséges mértékű segítséget kérni a nagyszülőktől,pedig nem laknak tőlünk messze,és mindketten nyugdíjasok."Ottalvósra" is csak akkor mennek a gyerekek,ha direkt ilyenre hívják őket,nem azért mert nem szeretik őket-nagyon is-,hanem mert én is úgy gondolom, a nagyszülők élvezzék az unokákat,ne legyen rájuk sózva a nevelésük,ne legyen "munka",főleg,ha oka sincs.(mert az természetesen más,ha az anyukának is muszáj dolgoznia,és nem tudja máshogy megoldani.)

Ez nem régimódi dolog sztem ez mindig így volt,régen is,ma is,van aki ha csak teheti,lepasszolja a gyerekeket,és van aki nem.

Szerintem is a mamáknak csak a szórakozás kellene, hogy járjon. Bár ez mamafüggő is. Sok mama boldog, ha megszakadhat. Pl egy barátnőm anyukája kifejezetten boldog, ha kitakaríthat náluk. A barátnőm meg is engedi neki. Ahelyett, hogy odaadná a gyereket a mamának, hogy vigyed, én meg addig kitakarítok.

Nálunk csak a szórakozás van megengedve a mamáknak. Másfél éves a lányom. Anyósom csak látogatóba szokott jönni, még sosem vigyázott rá. Anyukám a másfél év alatt kb 3-szor fürdette meg és fektette le este, mikor mi elmentünk a férjemmel (esküvőre pl). Egyébként anyunak is csak a játékot engedem. Nem takaríthat nálunk, nem főzhet, stb. Párszor előfordult, hogy napközben is vigyázott a lányomra, mikor orvoshoz mentem, vagy fodrászhoz, de ez is kb 5-6 alkalom volt eddig (pár óra). Amúgy ha anya átjön, én is itthon vagyok, vagy együtt megyünk át anyuhoz.

Szerintem ez így van rendjén, én nem a nagymamáknak szültem a lányomat, hanem magamnak és a férjemnek. Majd ha nagyobb lesz, ráér ott aludni, többet ott lenni. Most még pici, hozzám és az apukájához tartozik. Eszembe sincs lepasszolni őt.

De hogy más mit csinál, nem igazán érdekel, mindenki máshogy neveli a gyerekét. Én veled értek egyet :)

Az én lányom 21 hónapos.1 éves korától kezdve van úgy hogy a nagyi elviszi 1 napra, ritkán (eddig kb 2x)ott is aludt egy éjszakát.Nem eröltettem sőt, de ha ez a nagyinak munka mellett nem fáratdság sőt nagy örömet okoz hát legyen.Emellett sokat vannak itt a nagyik is de takaritani főzni nem szoktak, hiszen unokázni jönnek.De ebbe beletartozik a pelusozás, esetleg az altatás amit szintén nem én eröltetek:)

Ha elkerülhető lenne inkább ne legyen szeparációs szorongása a gyereknek, ez a lányomnak kb 1-2 hétig tartott.Ha a nagyi vigyáz a gyerekre nem azt jelenti hogy azt fogja érezni hogy a szüleire nem számithat!!Viszont nagyon is jól érzi magát velük és amikor együtt vannak én meg is szüntem létezni:)Imád ott lenni (mindkettőnél)sirás soha nincs csak amikor el kell onnan jönni.

Viszont 1-2 hétre nem adnám oda az tuti elég ez a max 1 hétvége egy hónapban, ez most sem hátrány később meg kifejezetten előny lesz hogy megszokja az ottani közeget is!

Nálunk is az a helyzet, mint 2. válaszolónál. 1 éves a kisfiam, néhányszor hagytam anyára, ha messzebbre kellett mennem vásárolni vagy dokihoz mentem. Ez pár óra volt.Barátnőkkel ritkán találkozok így, kb. 3 havonta egyszer megyek el 2-3 órára, de nekem ennnyi elég. Amúgy meg ők jönnek ide, bár szinte mindegyikük más városban lakik. A Bp.-en élő barátnőm pl. nagyon rendes és felajánlotta, hogy ha legközelebb jön, menjünk el a férjemmel és a barátainkkal egy estére és fél éjszakára, addig ő vigyáz az egy évesünkre:)

Anya meg külön kategória. Majomszeretettel imádja a kicsit, de nem vigyázna rá éjszakára, mert azt hiszi, hogy ezzel minket nevel (Ha bevállaltuk a gyereket, gondoskodjunk is róla címen). Ez egy hatalmas baromság, de majd koppanás lesz, ha megmondjuk, hogy a barátnőm szívesen vigyáz a babaára. + Augusztusban egy másik barátnőmet is beszervezzük, mert esküvőre szeretnénk menni és éjszakára nem akarjuk magunkkal vinni. Anyósomékra meg nem lehet bízni, mert nincs önbizalmuk, "félősek", túlaggódósak. Inkább nem..

Amúgy nekem is az a véleményem, hogy magunknak szültük a babát, és eszem ágában sincs lepasszolni, sőt... De most már érzem, hogy jót tenne, ha férjemmel együtt is eltudnánk menni valahova nagyritkán. Szerencsére szuper barátnőim vannak:)

A te barátnőd szerintem meg magát próbálja győzködni, hogy az a jó, ha lepasszoljuk a gyereket... Szerintem meg nem, de ahogy ő gondolja. Én azt tartom helyesnek amit te csinálsz.