Tesóim barátnői miatt úgy érzem, eltávolodott az anyukám tőlem.!? Vagy talán sosem volt, hozzám közel.

Mióta apa meghalt, azóta többet itt vannak nálunk, egy magában zavar az is, hogy nem szoktam azt meg, hogy pl: hétvégén nem hívhatom át a barátnőm, mert itt egy plázacica, meg egy másik, aki rendes nagyon, de túlságosan fontoskodó, már szinte családtagnak érzi magát,mindent tudni akar, pedig tesómmal kb 3-4 hónapja vannak együtt.

:( Anyu már akkor is flegma velem, ha két szót beszélünk. Kiabál, ha nem tetszik neki valami, viszont tesóim barátnőivel meg tud rendesen nyálas módon beszélni.

Nagyon elvoltunk távolodva eddig is, de most kezdem észre venni,hogy irritál a helyzet ami van.

Utálom a plázamacskát,aki egész nap vinnyog. A másik túl fontoskodó,már annyira, ha bejön akkor szinte egyből majdnem, hogy megparancsolja, hogy pakoljak össze ha nem tetszik neki. De semmi köze hozzá, nem tesóm felesége, nem is az anyám, kb 4 hónapja ha együtt vannak, mi köze van az életemhez?

Anyun észre veszem, hogy egy kislánynak tart, azért szeretek neki segíteni, mert akkor legalább megköszöni,és megdícsér, ha voltaképp már komoly érett lánynak nem is vesz.

Anyu csak a 20-on felüli plázacicával van egy hangon, mert a másikat nem bírja, ennek hangot is ad néha.

Félek nagyon, hogy anyu lassan a nyakunkra hozza mégjobban, ezt a nőnek nem nevezhető senkit...

Mert Ő bírja, akkor mindenkinek bírni kell, pedig a stílusából lejön, hogy Ő ilyen kis dáma.

Pl: Nem mosogat,mert úristen tönkre megy a körme.

Süt a nézéséből, hogy lenézi a másikat,már ha végig néz rajtam, is lehet látni, hogy ki nem állhat, pedig sosem bántottam. Az első perctől ilyen.

Sokat gondolkozom azon,hogyha egyszer alkalmam lesz lelépni innen, én anyut sem fogom keresni.

Tudom, hogy nem fog fel értelmes nagylányként, csak egy kiscsitrinek...

Egyre jobban kezd bántani, hogy elnyom...

14l