Ti milyen kapcsolatban vagytok apukátokkal?

Mi nagyon jóban vagyunk, ő nevelt fel minket a tesómmal.

Ölelkezni mondjuk alapból annyira nem szoktunk, de ez igaz úgy kb. az egész családra, és egyáltalán nem a szeretet hiányát jelenti!

Mindenről, de tényleg bármiről tudunk vele beszélni, semmi ilyen probléma nincsen. Nagyon ritka, hogy veszekednénk, persze előfordult már az évek során (hol nem?), de nem jellemző.

Nem attól szeret, vagy érzed, hogy szeret, hogy kimonjda, hanem ahogy bánik veled.

Sok férfi nem ölelgetős, puszilgatós, főleg a nagy lányukkal már.

Kiskorunkban volt ölelés, puszi, mostmár nincs.

Jól megvagyunk, szeretem, tudom ő is, de néha nehéz eset tud lenni, de én könnyű vagyok és túlteszem magam rajta.

Sokmindenről nem tudunk beszélni, de nem kerülgetjük egymást idegenül, szeretünk találkozni.

rossz olvasni, hogy ilyen sokan nincsenek jóban az apukájukkal:(

az én apukám bármit megtenne értünk...mi vagyunk a szeme fényei, és minden vágya, hogy mi boldogok legyünk...nagyon szeret minket...nagyon sokszor megölel, megpuszil minket...és nálunk rendszeres, hogy szeretlek...ugyanez anyunál...én kevésbé vagyok ilyen közeledő...sajnos kicsit hideg természetet kaptam...de azért nincs gond belőle....imád minket, és mindig számithattam rá..és ezekután is számíthatok rá....emelett, hogy ilyen ragaszkodó, hagy minket élni...nagyon jó szülőket kaptam!!!! bármit megtennének értünk, vigyáznak ránk a mai napig...és bármi gondunk van, szinte csak rájuk számíthatunk....persze vannak viták...melyik családban nincs...de egyik sem olyan, hogy abbol komolyabb gond legyen....felnézek az apukámra...és anyukámra is...remélem én is ilyen jó szülő leszek!!!

23L

Mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, nem túl gyakran, inkább azt szoktam mondani, hogy hiányzik. Nem túl érzelgős, de tudom, hogy szeret. Megszoktuk ölelni is egymást, mert nagyon ritkán megyek haza. Beszélgetni mindenféléről tudunk, ha csajos dolgokról kezdek beszélni neki (elváltak anyuval) megszoktam kérdezni, hogy "amúgy érdekel ez téged egyáltalán? :)" olyankor bólogat, hogy persze mondjam csak. Általában jól kijövünk, nagyon ritkán veszekszünk, de akkor nagyon megvisel mindkettőnket (apu nem veszekedős, szóval ha már ő is rákezd ott baj van, akkor már nem bírjuk visszafogni az indulatokat).

Volt rosszabb időszakunk, amikor kicsit én is kiábrándultam belőle (régi családi sztorik, meg volt egy időszak amikor egy nő miatt nagyon megváltozott és nem előnyére), de csak egyszer volt olyan, hogy pár hónapig nem szóltunk egymáshoz.

Igazából apu nem nagyon tud mit kezdeni a gyerekekkel, így amióta felnőttem azóta igazán jó a kapcsolatunk. Persze nem azt mondom, hogy előtte nem foglalkozott velem vagy ilyesmik, de más volt.

1 éves voltam, amikor elváltak, és onnantól kezdve nem törődött velem. Amíg kicsi voltam, anya mindig elvitt hozzá, aztán amikor nagyobb lettem, akkor azt mondtam, hogy most ne vigyen, megvárom, hogy értem jöjjön egyszer. Ennek 14 éve. Azóta egyszer beszéltünk telefonon, amikor végeztem az egyetemen (a nagyszüleimtől tudta, velük tartom a kapcsolatot), felhívott (engem!), hogy hogyan tudná elintézni, hogy ne kelljen többet gyerektartást fizetnie. Ennyi volt az összes kontakt köztünk. Egyébként volt például olyan, hogy összefutottunk az utcán, és köszönés nélkül ment el mellettem, pedig megismert. Teszem hozzá, 10 ezer forintot fizetett havonta, és én vagyok az egyetlen gyereke. Alig jutottam szóhoz, amikor ezzel előjött! De elküldtem melegebb éghajlatra.

Szerencsére a nevelő apámmal nagyon jól kijövök. 3 éves korom óta nevel. Apának szólítom, és teljesen olyan a kapcsolatunk, mintha az igazi apám lenne. Van egy testvérem, akinek ő a vér szerinti apja, és soha nem tett köztünk semmilyen különbséget. Nem is tűnik fel senkinek, csak a közeli ismerősök tudják, hogy mi a helyzet. Ha találkozunk, megöleljük egymást, egyébként elég ritkán találkozunk, mert messze lakunk. De telefonon is gyakran szoktunk beszélgetni.

Tehát nekem szerencsém volt, mert teljes családban nőhettem fel. Azóta is azt mondom mindig, hogy nem a vérségi kötelék a legfontosabb. Nekem sokkal többet adott a nevelőapám (egyébként ezek a fogalmak, hogy nevelőapa, vagy féltestvér, ismeretlen a családban, nem használjuk, csak azért írtam,hogy érthetőbb legyek), mint sokaknak az édesapjuk. 25/N