Én gondolkozom rosszul, vagy az egyetemisták tényleg sokat várnak a szülőktől?

17.15-nek az is fugg h milyen mernoki szakra jarsz es melyik egyetemen, mert egyetem es egyetem ill szak es szak kozott is van kulonbseg. Bar en nem mernokit vegeztem, de pl en es tesom ugyanolyan vegzettseget szereztunk de mas felsooktatasi intezmenyen. En jartam a kemenyebbre ahol anno meg a regi felveteli redszerben 120 bol 113at kellett teljesiteni, 450en indultunk es abbol meg 200-an sem kaptunk diplomat. Tesom meg felveteli nelkul besetalt egy masik felsooktatasi intezmenybe, hasonlo vegzettseget kapott, csak joval konnyebb volt neki. Miert valasztotta azt? mert lusta volt tanulni es latta h en ejjel nappal tanulok es o erre nem volt kepes, a konnyebbik veget ragadta meg a dolgoknak. Az mar mas kerdes h a valos eletben mire vittuk...

Az en vegzettsegemet mivel a sulinak jo neve van elfogadtak, SOT kulfoldon minden problema nelkul honositottak. Tesomet nem fogadtak el es le sem honositottak es a valasz az volt vannak jobb intezmenyek es kevesbe jok... En kinottem magam es felso vezetekonet dolgozom egy multinak, a tesom meg megmaradt a kozepmezonyben vegulis olyan munkat vegezve, ahova nem kell diploma. Na errol ennyit.

Ettol fuggetlenul anyum egy fizetesbol, mivel apunk meghalt mind a kettonket egyforman tamogatott. Anyunak nem adatott meg h tanuljon ezert kiemelt hanguslyt helyezett a mi tanulasunkra.

Es ugyanezt teszem az en kislanyommal. Igen draga a maganiskola, es huzom a szamat, de O erte, az O jovojeert befektetjuk ezt a penzt! Most mar mint szulo en ezt nem erzem aldozatnak.

Anyukamnak meg halas vagyok mindazert amit belem es tesomba fektetett es sajat eletet aldozta a mi jobb jovonkert. Anyu nem tekintette sosem aldozatnak, hanem befektetesnek, es most nyugdijaskent nyugodt lelekkel es boldogan nez minket, es unokait. Most rajtunk a sor es mi tamogatjuk anyunkat.

Szerintem ez igy normalis.

Sosem ertettem az olyan suzloket akik a gyermekuket 18 eves eletkoruk betoltevel utnak eresztettek anagy eletbe, h ok most mar bevegeztek a dolgukat es ideje megallni a sajat labukon. En szerencsere nem igy nottem fel, es a kislanyom sem fog igy felnoni.

Kerdezo h neked is irjak. Ha lusta vagy es ugy erzed nincs benned a megfelelo perspektiva, akkor nincs ertelme tovabb tanulni csak azert h tanulj es lobogtass egy olyan diplomat a kezedben aminek sok ertelme nincs es a munkaero piacon semmit sem er. Akkor sokkal jobban jarsz egy olyan szakmaval, ami felkapott es el tudsz helyezkedni es biztos, stabil jovedelmet tud nyujtani majd a jovoben. Vegulis ez a lenyeg, megtalalni azt a palyat amiben jo vagy, amihez kedved van es szereted csinalni, nem pedig csinalni vmit h lobogtass egy papirt. Ne feledd amit valasztasz azt kell csinalnod jo egy ideig. es minden reggel ugy felkelni h aahhhh de nincs kedvem dolgozni menni, es mennyire utalom es csinalni 30-40 even keresztul, nem eppen a legjobb. Tobb diplomaskent irom nem a papir teszi az embert. Talalkoztam en sok diplomassal az eletemben, akik barcsak ne vegeztek volna el az egyetemet mert tudasuk a nulla, meg szakmailag is nulla, es talalkoztam szakmunkasokkal, akik kivalo szakemberek lettek, csak eppen a sulipadhoz nem volt kedvuk. De attol ertelmes felnott emberek valtak.

Kedves 06:10-es!

Pont ezért vagyok szkeptikus, mert kretén szakokon tanulok. Csak látom körülöttem az embereket, hogy nem értik, "nem sikerült a zh", "a tanár a hülye" stb. Én is hozzád hasonló vagyok tanulásban, hogy leülök suli után, letudom a kötelességem és aztán haverok stb... De az egyetemisták nagy része csak nyíg ott ahova én járok.

Kedves Kérdező! Egy jól megválasztott szakmával valószínű jobban jársz!

A kérdés eléggé egyszerű gondolkodásra vall az én olvasatomban. Egyetemista vagyok, átlagosan gyenge szülői anyagi háttérrel( közalkalmazotti bérezés). Ha belegondolunk abba, hogy a szülők adnak pénzt, hiszen támogatnak, ezért vannak, hogy támogassanak, segítsenek minket és számíthassunk rájuk. Jobban szemügyre véve a dolgot, mikor járunk / járnak a szülők jobban, ha : - tanulmányok mellet részmunkaidőbe dolgozom, a tanulás rovására, ezért lassabban végzek, éveket csúszok, évekkel később leszek keresőképes. Vagy

- Diákhitelt veszek fel amit majd később, ha nem találok munkát, a kamatokkal együtt szintén ők fognak kinyögni, ha nem akarják, hogy a sitten üljön a kölök.

VAGY

Adjanak havi szinten 50-et mondjuk...meg adjanak kaját...és elvégzek időben, nincs tartozásom az állam felé, keresőképes vagyok pár éven belül, tudom őket támogatni ( ami természetes). Hosszútávon úgy gondolom teljesen természetes és kifizetődő dolog ez. Nem gondolom, hogy sokat várunk el tőlük. Részemről ők is jártak egyetemre, én is oda járok, remélem a gyermekeim is oda fognak, nincs annál természetesebb és jobb érzés, mikor megy a gyerek a nagy cuccal, csomagolni neki kaját..adni egy kis pénzt...aztán lassan de biztosan belép a munka világába és a felnőtté válás befejeződik. :)

Régi kérdés, de még aktuális (egyetemek és egyetemisták is vannak még). Én azt gondolom, ha szülő leszek, szeretném majd segíteni a gyerekemet pénzzel. Bár lennénk olyan jómódúak majd, hogy ezt megtehessem. Az én szüleim, amíg kapok ösztöndíjat, és jó az átlagom, még életemben nem buktam meg semmiből, stb., szóval amíg ez így van, addig hajlandóak néha pénzt adni. De persze az se mindegy, hogy mire. Én jelenleg nem dolgozom, ösztöndíjam van csak, bár már én is idejét érzem, hogy munkát találjak. (21 vagyok.)

Felháborítónak tartom, hogy kizárólag NAPPALIS egyetemistáknak (mások nem mehetnek, mert így jobban tudnak adózni a cégek) olyan állásokat hirdetnek, amelyek annyi munkaórából állnak, hogy nem lehet bejárni tőle az órák felére. Én kötelességemnek érzem, hogy minden órámra bejárjak (ha söröznék, nem is fizetnének a szüleim), de tény, hogy másfajta munkát találhatok, vagy mondjuk nyárit. Ez eddig kimaradt.

Én nem tartom olyan szörnyűnek ezt, mert olyasmihez járulnak hozzá, hogy:

- kaja (ha elfogy rá a pénzem, alapvetően próbálom sajátból)

- orvosi kezelés (állandó betegségem van), arra sajnos sokat költünk.

Viszont van ismerősöm, aki dolgozik az egyetem mellett, de a szüleitől drága dolgokat kap. Jobb telefonja van a legtöbb évfolyamtársamnak. Egyikük AUTÓT kapott, posztolta is Face-re, hogy anyuci-apuci de rendes. Nekem van jogosítványom, de álmomban nem gondolnám, hogy a szüleim kocsit vesznek nekem. Gimis osztálytársaim is kaptak, nem értem a dolgot. A testvérem sem kapott, 25 volt kábé, mire tudott venni egy használt kocsit. Szóval kérdés az is, mit jelent, hogy pénzelik. Az, hogy én is kiveszek egy sonkát reggel a szendvicsembe abból, amit előző nap megvettünk? Számomra furcsább, hogy valakinek kocsit, nyaralást, stb. fizetnek a szülei (nélkülük én még életemben nem tudtam nyaralni menni, nincs pénzem rá), közben amit keres, azt meg elissza. Én is ösztöndíjból mentem a Szigetre, de nem kaptam hozzá kocsit. Több oldala van a dolognak.

Szia!

Most találtam a kérdést, látom, nem aktuális, és a válaszokat sem olvastam, de azért válaszolnék.

22 éves lány vagyok.

Én állami képzésben vagyok, egyáltalán nem csúsztam eddig, vizsgán se buktam még meg soha, szóval ezen nincs mit fizetniük. Az említett ruhákat és hasonlókat az ösztöndíjamból veszem, és akkor kérek további pénzt, ha az elfogy. Én nem szoktam zsebpénzt kérni, hanem ha aktuálisan kell valami, akkor azt megbeszéljük a családban. A szüleim pénzéből csak a reggel magammal vitt szendvics megy (hiszen a felvágottat, zsömlét nem csak maguknak vagy nekem veszik, hanem a családnak általában), illetve segítenek a bérletet fizetni, ha épp nincs ösztöndíjam (mert általában veszek egy féléveset és félév elején még nincs ösztöndíjam). Dolgozni ingyen dolgozom, hogy tapasztalatot szerezzek a szakterületen, nyárra nézek most valami munkát. Szóval a munkából nem lesz pénzed, ha gyakornok vagy, és ha van lehetőségem tapasztalatot szerezni, inkább oda megyek, mint máshová, ami teljesen más terület.

Természetesen nem a szüleimért tanulok, de azért a szüleim érdeke is az, hogy majd amikor nyugdíjasak és idősek lesznek, akkor a lányuknak legyen olyan képzettsége, amellyel eltartja őket.

Dolgozni nem lehetetlen, de én például bejárós vagyok, és hát nagyon sok időt elvenne a dolog, sokat kéne utazni, inkább tanulok akkor.

Az én szüleim sosem gondolták, hogy ha 18 éves lesz valaki, akkor agyő. A gyerek - bár tény, hogy egyszer felnő - nem olyasvalaki, akiről leveheted a kezed 18 évesen, nekem ezt tanították, és azt gondolom, én is így csinálom majd, ha lesz gyerekem. Remélem, lesz rá pénz.

Mi hál istennek viszonylag jobban állunk anyagilag. Ha megehetjük, miért ne támogassanak? Mondom, ők gondolják így.