Én gondolkozom rosszul, vagy az egyetemisták tényleg sokat várnak a szülőktől?

Figyu, vannak olyan szakok ahol a tanulas nem osszeegyeztetheto a munkaval, es itt gondolok a nem bufe szakokra. Mert a bufeszaknak semmi ertelme nincs azonkivul h lobogtatod a papirt.

En tanultam 23 eves koromban fejeztem be az egyetemet. Kemeny suli volt, otthon laktam es edeasanyam eltartott engem es tesomat. Igaz nem voltak igenyeim es jol tanultam igy volt osztondijam az volt a zsebpenz. Arvaellatas es a csaladi anyunal maradt, az volt a lakhatasom meg kajaltatasom. Nyaron dolgoztam de csak egy honapot mert a kemeny vizgsaidoszak utan kellett regenarolodnom szellemileg. 5 napbol 5-ot jartam suliba es voltak olyan napjaim ahol reggel 9tol este 6ig oran voltam. Na marmost munkaltatok nem ilyen rugalmasak.

Lelkiismeretfurdalasom nincs. Ocsemet is kitanitatta anyu. Most ugy fizetem anyunak vissza, h a tanulasom gyumolcse h summas karriert epitettem fel, meghozza kulfoldon. Nem naprol napra elek/elunk. Anyut es tesomat kihozattam, anyu nalunk lakik, es most en tartom el ot.

Ma mar en is anyuka vagyok es a gyermekemert MINDENT! Meg kislanyom kicsi de szeretnem ha egyetemre menne, es kulhonban igenis minden szak fizetos, sot h neves egyetemre bejusson nagyobb eselye van maganiskolabol, ami igencsak summas, es 12 ev alatt ki lehet fizetni egy hazat. De befektetjuk a kislanyomba azert h legyen jovoje. es ugy erzem h megerdemli ezt az eselyt tolem. Ja nem toltom unalmas perceimet mukormosnel, fodrasznal, kondi teremben es logok egesz nap a neten, hanem a ferjemmel egyutt kemenyen dolgozunk.

Hát nézd.

Én gimiben is még szinte mindenből kitűnő voltam.

Aztán bekerültem egy mérnök szakra, állami képzésre, nappalin.

Minden nap (hétfőtől péntekig) reggel 8 és 5, de időnként este 8 közt folyamatosan óráim voltak. Hazaértem este 9-re. Mondjuk megebédeltem 10-re (ebédszünetünk nem volt). 10-kor leültem és elkezdtem műszaki rajzokat gyártani és tanulni. Általában hajnali 1-2-ig bírtam (leadások idején tovább is muszáj volt), aztán aludtam úgy 6-ig, amikor keltem, mosdás, reggeli, aztán irány a suli.

Éveken át napi 4-5 óránál nem aludtam többet.

Nem buliztam, nem jártam jóformán sehova, nyaranta dolgoztam, de az édeskevés volt egész évre, amit akkor összeszedtem. (Az volt a nyári pihenés, hogy ilyenkor kijutott napi 7-8 óra alvás is, meg néha mozi, társaság stb.)

Hadd kérdezzem meg, a helyemben mikor vállaltál volna melót?

Tudod, logikusnak tűnhet az érvrendszered, csak összességében kicsit a "pálya széléről" szólsz bele abba, amiről nincs sok saját élményed, mert állításod szerint sem egyetemista, sem szülő nem vagy.

Azt gondolom, hogy ha a szülők megtehetik (nem hal éhen az öt kistesó, hogy a legidősebb egyetemre járjon), akkor igenis az a normális, ha a szülők addig támogatják a gyereküket, amíg az saját lábára nem tud állni. Hogy aztán az illető gyerek megteszi-e ezt, és elkezd-e dolgozni, meg mennyire becsüli meg, amit kap, az már a nevelés függvénye. A diákévek alatt senki nem tolt alám autót, lakást, drága kütyüket, a telefont, a sulihoz szükséges laptopot stb. én álltam a nyári keresetemből. De a fedél a fejem fölött (otthon laktam, nem albérletben), meg a napi kajám szülői pénzből ment, és NEM, nem érzem úgy, hogy emiatt szégyellnem kéne magam, mert amint végeztem elhelyezkedtem, és megbecsülök mindent, amit kaptam.

Az én szüleim nem tudták fizetni az egyetemet. A párommal akkor jöttem össze, amikor még egyetemre járt és nem dolgozott mellette.

Amíg én azt számolgattam hogy mennyit kell túlóráznom hogy hónap végén ne kelljen kölcsön kérnem, az ő legnagyobb problémája az volt, hogy ha elaludt és nem ért be az első órára akkor vajon aláíratott-e névsort az előadó.

Az utolsó 3 félévben már együtt éltünk, ekkor már dolgozott.

Nem is kérdés, én mit szeretnék a gyerekemnek megadni.

Azt azonban fontosnak találom, hogy legalább nyári munkát vállaljon. A későbbi álláskeresés miatt fontos a tapasztalatszerzés.

Mivel írtad, hogy szakmát szeretnél Kedves Kérdező, ebből arra következtetek, hogy maxmimum 18 éves lehetsz. Ezáltal nincs különösebb rálátásod ezekre a dolgokra, hallasz innét- onnét dolgokat, befolyásol a családod, barátaid véleménye és ebből alkotsz egy világképet az egyetemisták fogalomkörről, ennek meg még sajnos hangot is adsz. Azt hittem egy szülő ír talán, még megérteném, hiszen ő átéli mindezt,de nem. Ez általában úgy működik, hogy a gyermekben tudatosítják a szülők kamaszkorában, hogy mit várnak el tőle. Aztán eldönti mindenki mit szeretne tanulni. A továbbtanuláshoz a jelentkezést kitöltik együtt, azaz a szülő tudja, hogy mit vállal!

Egyébként a túloldalról könnyű észt osztani, vegyél fel te is mondjuk egy mérnöki szakot, aztán meglátjuk mennyiben változik a véleményed. Jaj,de nem, írtad, hogy lusta vagy tanulni! Akkor? Miért kell piszkálni azokat, akik elmentek tanulni?

Kicsit más megközelítésből, nem panaszkodni akarok, mert nincs miért. Gimiben érettségiztem, nem volt választási lehetőségem, hogy szeretnék -e tovább tanulni, vagy sem. Mindkét szülőm több diplomás, anyukám beleegyezett volna, hogy tanuljak először szakmát, menjek dolgozni és utána kezdjem az egyetemet. Édesapám viszont nem. Nem volt nagyon hova ugrálnom, mert kijelentette, hogy egyetemre megyek és kész (ja persze mondhattam volna, hogy nem, de érettségivel igen csekély esélyekkel kezdhettem volna munkát keresni). Szóval eljöttem tanulni, amit mondom nem bánok és nem is sírok miatta. De. Mindenemet ők fizetik és néha elegem van ebből (tudom nincs miért sírnom). Szeretnék a saját lábamra állni és megkeresni azt amit elköltök, mert úgy érzem sosem jutok előrébb. Kilátástalannak találom a mai munkaviszonyok mellett, hogy diploma után elhelyezkedhessek. Nem akarok még x évig élősködni rajtuk. Mennék diákmunkára is, mert tudom, hogy bírnám suli mellett, de csak olyan részmunkaidős állások vannak, ahol minimum havi 2 délelőttös műszakot is vállalnom kell. Ezzel csak az a baj, hogy általában 3-4 órát lehet hiányozni katalógusos tantárgyakról egy félévben. Szóval elmehetnék dolgozni, de akkor vagy az egyetemről rúgnak ki, vagy a munkahelyemről. Így nem tudok vállalni munkát sem.

Azonban nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy segítenek és tanulhatok. Próbálok majd a későbbiekben "törleszteni" nekik ezért.