Szereted a tested? Ha nem csesztet ezért a családod?

Biztos, hogy nem a tested a gond. Valamit találtak, amivel látják, hogy meg tudnak bántani. Nem tűnnek túl érett személyiségnek.

Amúgy az alakod rengeteget fog még változni az elkövetkező években a növés és a hormonok miatt.

Én is amorf voltam 14 évesen, aztán 18 éves koromra szépen rendeződött rajtam minden és arányos lettem.

Akkor én most olyat mondok amitől vége a gyerekkornak.

A szülők nem szentek, nem tévedhetetlenek. Olyanok mint bármelyik másik ember. Igen, hazudhatnak, gonoszkodhatnak is.

Az én apám is ilyen volt. Én hittem neki, volt, hogy a 170 centimhez 45 kiló párosult.

Folyamatosan jöttek a gúnyos beszólások: nagy az orrod, nagy a füled, kövér vagy, kicsi a melled stb.

Mindezek poénba csomagolva, mások előtt, megalázóan.

A kinézetem hangulat szerint változik. Van hogy belenézek a tükörbe és tetszik amit látok, hiába egy-két pattanás stb. Vanak olyan pillanataim, amikor elsírom magam: hatalmas orrot, csúnya bőrt és puffadt arcot látok.

Köszi apu!

Apámmal amúgy két hete csak köszönőviszonyban vagyok. Egy kis pálinka és a húgom aki 10 éves cikizése kirobbantotta belőlem a keserűséget, és ott, aopám haverjai előtt sírva leosztottam, hogy a húgom gyönyörű, de ha azt merészeli tenni vele, amit velem csinált, akkor az életemre esküszöm engem többet nem lát, se az egyetlen unokáját, és ha a Hugi betölti a 18at, magamhoz paterolom!

Mindezt üvöltve. Elég ijesztő látvány lehettem, mert a férjem azóta nagyon furin viselkedik.

Én is 165 cm vagyok, és így tudom, hogy 52 kilóval nem lehetsz kövér! Az alkat más kérdés, az sajnos adott. Nekem is aránytalan az alsótestem a felsőtestemhez képest. Sajnos sok nő van így. Alakot formálni sporttal lehet (kell is), de ez is csak bizonyos kereteken belül lehetséges. Átszabni magad nem tudod.

De itt a lényeg nem is ez. A szüleid (családod) megbántanak, olyasmi miatt gúnyolnak, amiről nem tehetsz, és ezt pont nem a családtól várja az ember! Nem tudom, miért ilyenek veled, szörnyű lehet. De ne foglalkozz velük, és főleg: ne higgy nekik!

Találd meg az örömöd az életben, és ne foglalkozz velük! Mást sajnos nem tehetsz. Te, a saját gyerekeddel, majd sokkal jobban csinálod ezt.

Nem vagyok megelégedve a mellemmel. Ha lenne pénzem, megcsináltatnám.

Azért csesztetnek, hogy ne gondoljak ilyenekre, igy vagyok jó ahogy vagyok.