Én reagálom túl, vagy valami tényleg nincs rendben?
Hol is kezdjem... Lassan 5 éve vagyunk együtt a párommal, első perctől kezdve együtt élünk. Külföldön dolgozik, heti 1-2 napot van itthon. Hazavárom, nem járok bulizni, szórakozni, odafigyelek hogy tiszta ruha legyen rajta, és ritka az, hogy nincs főtkaja. Volt egy eset a múltkor, nem főztem semmit, de vettem szalámit és kiflit helyette, úgy jött haza mint egy elmebeteg...
Olyan ember, aki másban ezer hibát lát, és szentül hiszi hogy ő mindent megtesz értem. Amit neki lehet nekem nem, azon kiakad. Diktátor jellem, szereti megmondani mikor mit csináljak, és ha nem teszem ki tér a hitéből. Olyan embernek állít be, ami soha nem voltam. Bármi bánt, nem mondhatom el, nem kérhetem meg hogy másképp tegye, vagy röhög az egészen, vagy ordít velem. De az ő problémáit tiszteletben kell tartani, és véresen komolyan kell vennem....
Azon az egy két napon amikor itthon van, arra kelek és arra fekszek hogy a haverjai nálunk vannak. Eszébe sincs őket elküldeni, a haverja mindennél többet érnek nálam, tehetek bármit.. Nem hozzám jön haza, még haza sem ér, de már ott vannak. Velük oszt meg mindent, nekik mesél el mindent, úgy érzem ilyekor magam, mintha csak egy kellék lennék a lakásba... Nincs ezzel bajom, hogy haverozik, de nélkülük ne csinál semmit. Ha tervezek közös programot hívja őket is.. ha őket megbántja bocsánatot kér, tőlem SOHA. Ők bármit megtehetnek, bármit mondhatnak neki, aszerint cselekszik. Állandóan panaszkodik, és gusztustalan módon beszél rólam nekik... Nem volt ilyen... Mit csináljak, hogy meghallgasson, hogy ő is változtasson némely dolgán? találkozott már valaki hasonló típusú, egoista, barátokért bármit emberrel? Tudnék még mesélni.....
Askim, úgy látszik ez egy külön emberi stílus, igazából kiegészítetted azt, amit nem írtam le róla. és persze a többiek is. Az biztos hogy rengeteget tanultam ebből a kapcsolatból, hogy mit tegyek a következőben, ha más nem, ennyit biztos köszönhetek neki.
Vissza alázom, hál' Isten nem vagyok az a meghúzom magam, és hallgatok típus, nem hagyom magam senkinek, még neki sem, ezt nehezen viseli, hogy nem tör meg egy vitánál, ordibálásnál. Ha ordítozik, ami persze nem az, akkor visszaordítok. Megmondtam neki, nem félek senkitől, pláne tőle nem. Nincs bennem ilyen félelem. Ő a lelki terrora megy rá, amit írtak is előttem. Látom, és érzem, hogy felül akar kerekedni rajtam, ami néha sikerül is, de mostmár tudatosan igyekszem ezt nem mutatni. Szerintem olyan nőre van szüksége, akit írányítani tud, akivel azt tehet amit akar. Ezt látta otthon. Bár ő ezt tagadja, és nem érti miért nem vagyok boldog, pedig ott a lakás, autó.. ez nem elég. Úgy érzi hogy mindent jól tesz, és nők ezrei irigyelnek emiatt. Minden nővel kikezd ha mellette vagyok ha nem. Az sem érdekli ha ott vagyok. ez már megszokott, ezzel már nem is foglalkozok. Csak ezek miatt, pláne a szex miatt nem érzem magam nőnek. Azt érzem hogy mindig jobb más mint én. Nem sajnáltatni akarom magam, csak leírom, tudni akartam hogy velem van e a gond, mert az emberrel elhiteti. Meg persze kíváncsi voltam hogy más hogy birkózott meg ilyen személyiségű emberrel. Jól esik, hogy ennyien válaszoltok, és ennyi reális választ kapok, pláne így, hogy nem is ismertek. Köszönöm szépen mindenkinek!!!!!!!!!!!!!
Lépj mielőbb. Már te is beláttad, hogy ez egy rakás...
Biztos nehéz, mert az, 5 év nem 5 hónap. De ne szenvedj tovább ebben a kapcsolatban. Ennek semmi értelme már.
Mocskosul beszél rólad, haverok fontosabbak, nincs szex, diktátor, lelki terror.... mi van a mérleg másik oldalán? Az első boldog év?
Kívánom, hogy boldogabb légy!
Most vagy féltek, vagy ti vagytok a legdöntésképtelenebb nők a világon. Mi a fenének szerettek szenvedni ilyen gy_kerek mellett???
34 ffi
11.57 hidd el, nem várom én azt el hogy tökéletes legyen, tudom hogy nincs ilyen. túl sokat engedtem neki, vagy néztem el neki, és gondolom úgy van vele hogy soha nem hagyom el. azt hiszi olyan vagyok mint a volt női, hogy szakítás után pár évvel isteníteni fogom ahogy azok. Meg persze ha elhagysz így jártál, ilyet még egyet nem találsz.. :) remélem is hogy nem. ilyen ember típussal nem szeretnék többet.
Utolsó, hidd el, nem igénylem azt hogy bántsanak, csak próbálok hinni abban, hogy lehet másképp, hogy rá tudom vezetni. Nem akarok én szándékosan szenvedni, de pasiról pasira ugrálni sem. Próbálnám menteni a menthetőt, de úgy nem megy hogy semmiért sem szólhatok, a haverok dönthetnek én nem, hogy kigúnyol, és röhög rajtam, vagy mocskol éppen. Ahhoz, hogy valami ne a rossz irányba menjen két ember kell, és bízom abban hogy ezen ketten dolgozunk. Csak néha pofáncsap, hogy egyedül engem érdekel ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!