Ki lépjek a kapcsolatból, vagy van megoldás?
Együtt vagyok a párommal már 3 éve, de régebb óta ismerem. Szinte mindennap találkozunk, egy egyetemre járunk... Nagyon szeretem, és tudom, hogy soha nem fogok még egy ilyen pasit találni, aki ennyire tisztel/szeret, de mostanában kezd ellaposodni a kapcsolatunk. Nincs közös témánk, az együttlétek sem nagyon mennek. Ami bonyolítja a dolgot, hogy kb 2 hónapja egy baráti összejövetelen megismertem egyik barátnőm bátyját, akivel azóta is sokat beszélgetünk, jól kijövünk egymással, meg minden ami kell. Viszont nem érzem azt, hogy megérné elhagyni érte a páromat, nem azért mert nem működne, csak félek.
Durva volna azt mondanom, hogy a jelenlegi párommal csak megszoksból vagyok együtt, mert tényleg tisztelem, fontos nekem, és nagyon szeretem, csak valami mégis elmúlt.
Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit kellene tennem. Volt már valaki hasonló helyzetben? Minden jellegű tanácsot szívesen várok.
21/L
Úristen bocsánat a hibákért, most olvastam át... *Kilépjek, *megszokásból
Bocsánat :S
Ha fontos a kapcsolatod, akkor ülj le a pároddal, beszéljétek meg, keressetek megoldást.
Ha reménytelennek érzed, akkor szakíts. Sajnálatból, megszokásból ne maradj benne egy rossz kapcsolatban, mert egyszer csak hirtelen 40 éves leszel, és arra eszmélsz, hogy lemaradtál egy nagy szerelemről, mert gyáva voltál. Nem éri meg. Rossz egyedül lenni, a szakítás kellemetlen és kínos, de ha muszáj, akkor hajrá!Nagy levegő..
Én tavaly, 25 évesen rúgtam fel egy négy éves kapcsolatot, pontosan ilyen okok miatt. Nem volt senki más, csak elmúlt az a "valami". Én úgy voltam vele, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ne érezzem azt a "valamit". Nem volt egyszerű, a megszokás, és persze a szeretet, tisztelet összekötött minket, de én a tűzre, szenvedélyre, szerelemre vágytam... Ez közhelynek hangozhat, de így van.
Én a szakítás után megkönnyebbülést éreztem. Ráadásul vele szemben sem lett volna fair tovább húzni a dolgot, mert abban teljesen biztos voltam, hogy nem maradunk örökké együtt.
Most, 8 hónappal a szakítás után pedig meg van az új szerelem, és boldogabb vagyok, mint valaha.
23:33-as vagyok.
Azért volt nekem is nagyon nehéz, mert ő rám építette az életét, tudom, hogy velem akart maradni, és nagyon szeretett. De ezért nem maradhattam. Borzasztó lelkiismeret furdalásom volt, de akkor is jó döntés volt. Mindenkinek a saját boldogsága kell legyen a legfontosabb.
Ne érts félre egyébként, nem arra buzdítalak, hogy szakíts, ez csak az én példám.
kedves 23:33 Örülök, hogy neked sikerült és most minden rendben van veled :) Remélem, hogy nálam is sikerül emgoldani így vagy úgy. vele vagy nélküle.
Kedves utolsó neked is igazad van abban, hogy több van előttem, mint mögöttem (kivéve ha jön a világvége :D). Ezt is észben tartom majd a döntés meghozatalában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!