Ez kiderülhet valahogy? Le tudok bukni?

Bizonyos dolgokat nem lehet/kell megindokolni. A férj még nem akar gyereket. Épp úgy, ahogy a kérdező meg igen. Ebben az esetben ez a megoldás? Hogy "akkor majd jól kiszúrom az összes gumit, anya leszek, boldogok leszünk, király lesz minden".

Ha egy ilyen fontos dologban nem tudnak egyezni, az a hat év mehet a kukába. Nem mondta senki, hogy ne legyen gyereke a kérdezőnek. De ha a férje nem akar, nem teheti ezt vele. Akkor bizony keresni kell más apajelöltet. Választani kell. Nem becsapni/átverni/semmibenézni a másikat.

A gyerekvállalás tipikusan olyan dolog, hogy ha legalább az egyik fél nem akar, akkor nem lehet önkényesen eldönteni, hogy márpedig ez lesz. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy miért.

És ha a férfi ráeszmél - mert azért nem olyan hülyék ám, nem kell őket annak nézni - hogy a felesége mennyit rágta a fülét a gyerek miatt, mostmeg "teljesen véletlen" becsúszott védekezés mellett? A férj odaláncolódik egy gyerekhez, akit nyilván nem akart, és egy feleséghez, aki becsapta. Garantált boldogság!

Persze, ha apukát sikerül ügyesen megszívatni, akkor lehetnek még mintacsalád - már ha a kérdező együtt tud élni azzal, amit csinált.

Az én férjem azért nem akart gyereket, mert úgy volt vele, hogy nem tud vele mit kezdeni. Egyszer azt hittem, hogy terhes vagyok, mert nem ettem rendesen és nem jött meg. Akkor mondtam, hogy már azt néztem, hogy akkor hol és hogyan lehet elvetetni és teljesen ledöbbent, hogy hát pedig akkor lesz egy gyerekünk, na és, örül neki, tök jó stb. Közben meg előtte folyton azt mondta, hogy nem, csak nem.

És mi az, hogy bizonyos dolgokat nem kell megindokolni? Azért mindenre van indok, olyan nincs, hogy "csak". AZ ilyet max azok mondják akik a másikat alacsonyabb rendűnek tartják, és nem gondolják fontosnak, megosztani vele a dolgokat. Igenis mondjon normális indokot, akkor lehet, hogy nem fog azon gondolkodni a felesége, hogy mi lenne, ha véletlen mégis teherbe esne.

Te egy pozitív példát írtál le, mert ezt tapasztaltad. Ugyanakkor te nem taktikáztál, amit azok csinálnak - a te szavaiddal élve - "akik a másikat alacsonyabb rendűnek tartják". Mert mi ez, ha nem lealacsonyítás: "nekem van méhem, én szülök gyereket, amit aztán neked is kötelességed lesz nevelni, ha akartad, ha nem".

Úgy gondolom, hogy egy felnőtt ember el tudja dönteni, mit akar kezdeni az életével. Az legalábbis alap, hogy feltételezzük ezt róla, nem a háta mögött szervezkedünk, mert "úgyis örül majd neki". Nos, ez egyáltalán nem biztos. De még ha örülni is fog, akkor is gerinctelen dolog ilyesmivel trükközni.

Fogalmunk sincs, hogy meginmdokolta-e vagy sem, csak feltételezgetünk abból a szűk 3 sorból, ami rendelkezésre áll. És ha az indok az, hogy nem áll készen rá? Talán magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért. De attól még nem akarja. És ha valaki nem akar valamit (és most nem a spenótevésről vagy a munkábamenésről van szó, hanem egy gyerekről!), akkor tisztelni kell a döntését, nem a háta mögött dönteni ellene.

Szerintem NE CSINÁLD semmiképpen, egy gyereknek közös akaratból kell megfogannia, nem az egyik félnek rákényszerítenie a másikra. Gondolom, volt idő, amikor még te se akartál gyereket, hogy érezted volna akkor magad, ha a párod titokban kilyukasztja a gumit?

Egyébként meg el kellene beszélgetni a férjjel, mert az se tűnik kósernek, amit ő csinál. Vagy vallja be, hogy nem akar gyereket, vagy tűzzön ki egy időpontot, hogy kb. hány év múlva, mert a "majd, majd, majd", közben meg elmegy az életetek, az nem túl gerinces megoldás.

Szia!

Szerintem ne csináld!

Ha nem akarjátok mindketten, könnyen végetvethet akár a házasságotoknak is.

Én 2* lettem terhes fogamzásgátló mellett. Rendesen szedtem, mégis. Ráadásul az első eset után a doki nem is foglalkozott azzal, hogy én mondtam, hogy rendesen szedtem a gyógyszert! Ma már tudom, hogy ilyenkor alapból azt feltételezik, hogy csak átverés a dolog.

Most várjuk a második meglepetés babát és végre eljutottam egy normális orvoshoz, aki komolyan is vett és nem csak magában röhögött rajtam. Jé, kiderült, hogy az eddigi leleteim alapján nem is szedhettem volna gyógyszert, mert először a hormonháztartásomat és a kezdődő cukorbetegségemet kellett volna rendbetenni, mert így főleg a legalacsonyabb hormontartalmú fogamzásgátlók nem igazán hozták meg a várt hatást. Most ott tartok, hogy leblokkolok, ha a férjem hozzám akar bújni. Tudom, hogy terhesen nem tudok megint teherbeesni, de még óvszer használatával sem tudom magam teljesen elengedni. Már azon gondolkozom, hogy el kéne mennem pszichológushoz, mert ez nem fog hosszútávon jót tenni a kapcsolatunknak. Imádom a fiunkat és imádom ezt a kicsi életkét is a hasamban, de már rettegek a szextől. A férjem hitt és hisz nekem, tudja és látta is hogy rendesen szedtem a gyógyszert (reggelente ő a vérnyomáscsökkentöt veszi be én meg a fogamzásgátlót) és én mégis úgy érzem, hogy átvertem. Miért mentem bele, hogy megint gyógyszert szedjek, miért nem mentem másik orvoshoz, miért nem, miért nem... Így is nagyon pocsék érzés. Bele se merek gondolni, hogy akkor mit éreznék, ha tényleg átvertem volna.

Bátyámék esete:

Sógornőm nagyon akart már gyereket, bátyám még nem. Addig rágta a fülét, míg végül belement, de mivel erőltetésre tette, elkezdett menekülni, kapcsolauk tönkrement, most válnak. 3,5 éves a gyerkőc.

Ne erőltesd, mert nem lesz jó vége.

A kapcsolatotok elején nem beszélgetetek arról mikor lenne esedékes a gyerek?

Mi előre megdumáltuk ezt is és igy nem volt ebből gond,de ha ilyen helyzetbe lennék mint te előbb hagynám el a párom mintsem megtegyem azt amit a barátnőd.