"Az alma nem esik messze a fajatol" Mennyire erzed ezt igaznak, nalatok igy van? Orulsz neki?

Igen, nagyon hasonlítok anyukámra. Külsőre és belsőre is.

Pl. sokszor a semmiért veszekszik apuval, én ugyanezt teszem a párommal.

mindig mindenre tudok magyarázatot adni, mint anyu :)

Apu meg olyan pletykás mint az ő anyja :D

Én úgy veszem észre hogy igaz. Apámra külsőleg is és belsőleg is hasonlítok, utóbbinak viszont nem tudok örülni. Ő ugyanis az a fajta ember aki állandóan stresszel, aggódik valami miatt (ha nincs miért akkor talál magának valami aggódnivalót), mindig mindennek a negatív oldalát látja meg (de azt kapásból), mindig meg tudja magyarázni hogy miért nem érdemes ennek meg annak örülni, sokszor feszült és valahogy érződik rajta hogy az önbecsülésével vannak gondok. Nem bántásból írom ezt róla de kívülről ő az a tipikus megmondóember aki mindent meg tud magyarázni hogy mi miért van, hogy mi miért sz@r (így akarja palástolni az önbizalom-hiányát) miközben én már sokszor az elején tudom hogy nincs igaza.

És sajnos azt vettem észre hogy én is kezdek így működni (vagy talán már jó ideje így működöm), nap mint nap próbálom magam győzködni hogy érek valamit de egyre kevésbé megy. Más megoldás fog kelleni ide.

Amúgy meg amit apámban leginkább becsülök az a szorgalma. Mindig csinál valamit és soha nem vonja ki magát a munka alól. Ebben szeretnék rá hasonlítani, de lelki dolgokban nem.

Én nagyjából pont az ellentetje lettem apámnak :). Ő szorgalmas ,maximalista ,én pedig lusta, amit ráérek később megcsinálni, minek csinálnám meg most típus vagyok.Ő eléggé indulatos, én sokáig meg tudom őrizni a hidegvérem.

Külsőre viszont hasonlítunk, sokan mondták hogy kiköpött olyan vagyok mint apám fiatalabb koréban :).