Milyen egy rossz anya?

Nem kell, hogy legyen minta. Épp elég, ha el tudod dönteni mi helyes, és mi nem. Te magad is tudod, hogy ha pl. anyukád elvitt volna fagyizni, annak örültél volna. Vagy látod, hogy ha az anyuka elviszi a gyerekét a játszótérre/állatkertbe, az szép dolog. Ha viszont ordít vele, a gyerek pedig keservesen sír, azt nagy valószínűséggel nem kéne...

Párszor biztosan el fogod kicsit szúrni, de ha alapvetően szereted és próbálod a legjobban nevelni a gyereked, akkor ezek háttérbe szorulnak és csak a szépre fog emlékezni, mert az lesz többségben. A jó anyukák sem tökéletesek.

Másrészt az, hogy időnként rossz napod van és akkor ordítasz vele vagy dühös leszel rá, az semmi ahhoz képest, amikor egy anya hagyja, hogy az apa verje a gyerekét (vagy akár biztatja is rá...).

Sziasztok! Ugyan már több, mint 1 éve írt a 2. hozzászóló, de úgy érzem, nekünk beszélnünk kell! Hihetetlen, hogy mennyi hasonlóság van az én helyzetem és a te helyzeted között! Légyszi jelentkezz, kíváncsi vagyok, hogy alakul/t az életed.

Köszi

Utolsó: azt hiszem rám gondolsz...

Szégyellem kicsit, de nem nagyon van semmi változás.

Apróságokban sikerült egy picikét előbbre jutni, de ez így még mindig semmi, szóval nagyjából mondhatjuk, hogy ugyanott tartok. Annyi, hogy nagy ritkán, ha lehetőségem adódik beszélgetek olyan emberekkel, akik azokat a szakmákat képviselik, amik engem is érdekelnek. Gondoltam hátha ez majd segít eldönteni, milyen utat válasszak. De sajnos érdemi előrelépés még mindig nem történt, mert senki idegentől nem várhatom el, hogy órákat beszélgessen velem erről és hasonlók - meg furcsa is lenne így ráakaszkodni.

Te is hasonló helyzetben vagy, vagy csak voltál és már sikerült megoldanod?

Sziasztok! Már nagyon nem aktuális a kérdés, de sok mindent olvasgatok az interneten, mert hamarosan én is anyuka leszek, és hát félek, hogy valaha is, egy kicsit is anyámra fogok hasonlítani. Az elmúlt években döbbentem rá, hogy az anyám a legönzőbb, leggonoszabb ember, akit valaha ismertem. Pedig nekem kicsinek ő volt a minden, mivel apám nem volt. Na és miért is nem? Hatodik gyerekként megszült, egy nős, gyerekes férfinak, aki aztán ránk csukta az ajtót..nem is értem miért. Az egyik nővérem az első házasságából van, vele nem is tartja a kapcsolatot, nem is ő nevelte, a másik 4 testvérem egy harmadik apukától..ők sem ismerik az apjukat. Tehát 6 gyerek, 3 apa..Kettőt később intézetbe adott, az én apám előtt le is tagadta őket, azt mondta ha otthon voltak, hogy szomszéd gyerekek. Aztán az egyik részeges pali után jött a másik, a folytonos menekülés, félelem.. könyörögsz neki, 10 évesen hogy ne béküljön ki vele, mert félsz, mert nem alszol, holott másnap iskola, hogy ne kelljen többet rendőrt hívnod, hogy ne halld még egyszer azt, hogy meg foglak ölni anyáddal együtt. Mit tesz az én anyám? Persze, a pénz miatt állítólag szükség van rá, ezért jön a béke, majd folytatódik minden tovább. Soha nem ült le velem tanulni, soha nem segített, ha hozzáfordultam elküldött. Volt, hogy nem volt mit ennünk, volt hogy az osztálypénzt vette el, merthogy a szülői munkaközösség tagja volt.. és én folyton csak aggódtam, hogy most mi lesz?! Amikor középiskolába mentem azt mondta, hogy neki mindegy mit csinálok csak kapja a családit, az első barátomnál azt mondta, hogy csináljak vmit mert majd leshetek, ha megmozdul a gyerek a hasamban. Mindezt félválról odaköpte, de soha nem ült le velem beszélni semmiről. Most már 67 éves, és minden találkozás kín vele. Rosszul érzem magam amiért képtelen vagyok szeretni, hiszen az anyám.. de állandóan bírál, mindenkit szíd, kever a családban, a saját gyerekeire írigy, és csak az számít mindig, hogy mások mit látnak. Nem tűnik fel neki, hogy az unokái, a gyerekei mind elkerülik messziről. De nem kérdezi soha, hogy miért. Hiszen, ha elmondod neki, hogy mi a bajod, akkor sír és vérig sértődik. Minden mondata és tette vmi iszonyat nagy gonoszság által van vezérelve, semmiben nem látja a szépet, a jót.. hetekig tudnám sorolni a fájdalmaimat neki, de nem lehet, pedig lehet megkönnyebbülnék. Ő a szent sérthetetlen minta anya. Szerinte.

Aki szerencsés, és jó anyával áldotta meg az ég, az becsülje meg nagyon, mert a leghatalmasabb kincs!