Milyen egy rossz anya?

12-esnek. Sajnálattal olvasom. Az már fél siker ha te magad ezeket belátod. Hisz ez annak a jele, hogy szeretnél/akarsz változtatni az életeden.

Szerintem akkor is jó ötlet lenne egy pszichológus egy barát, rokon. Nyugi olyan egyszerűen nem veszik el a gyerekeket tőled. Hány gyermeked van?

Nem ijesztgetés képpen, de én párommal nevelem az előző házasságából született 2 kislányát. Nekünk ítélte a bíróság. Nálunk sajnos az édesanyukának olyan szinten elborult az elméje, hogy a bíróság jobbnak látta ha nálunk nevelkednek tovább.

És tudod mi a legdurvább? Etette, ruháztatta, iskoláztatta a gyermekeket. Sőt egy újjal nem is bántotta őket, nem drogozott, nem ivott az édesanyuka. Egyszerűen csak olyan szintű bosszúvágy élt benne, hogy ez olyan cselekedetekre sarkalta édesanyukát, ami lelkileg viselte meg gyermekeket (pl. láthatáskor kocsiban ültünk mindannyian gyerekekkel, és édesanyuka ütögette a kocsit, és felugrott a kocsira, nem hagyott bennünket elmenni)

Ez nyilván lelkileg viselte meg gyermekeket.

Én azt tudom javasolni neked, hogy mindenképpen keress szakembert. Egyébként férjed fenyeget téged a gyermekelhelyezéssel? Honnan gondolod, hogy szeretné a gyermekeket?

Én sem értem miért vállalnak az ilyenek gyereket. -Társadalmi nyomás? Az ilyenre egyáltalán hathat?

-Vagy abortuszellenesség? Nem hiszem, hogy neki lenne lelki fájdalma.

-Családi pótlék, gyes? Hogy nem kell dolgozni 3 évig? Hol ebben a logika?

Nem értem.

Nagyon sajnálom a helyzeteteket, szörnyű lehet ilyen szülőkkel élni ugyanis egyikőtök se említette apukát sem mint pozitív személyt.

Nekem szerencsére dolgos szüleim vannak és szeretnek minket, bár mindig éreztem egy pici kivételezést, de az szinte említésre sem méltó.

A férjem szülei viszont szörnyűek. Szinte sohasem dolgoztak, mindig kölcsönkéregetettek, férjem elmondása szerint többször volt olyan, hogy alig tudott elaludni az éhségtől, de anyuci cigije mindig megvolt és apuci kannás bora. Apuka verte őket, volt olyan, hogy emiatt nem tudott tanulni a férjem és többször a lépcsőházban töltötték az éjszakát télen is. Anyuka nem tett semmit, mert nem akarta, hogy bárki megtudja milyen a férje. Fontosabb volt neki mit szólnak mások. Pedig egy házzal lakott arrébb az anyja aki mindig mondta a gyerekeknek, hogy költözzenek oda nyugodtam, de anyuka nem engedte, mert akkor rájönnének mások milyen az apuka.

Ettől függetlenül ő a világ legjobb apja, érzelmileg is képes mindent megadni a gyermekének. Viszont néha előtör belőle a múlt és a 190 magas meglett férfiember elsírja magát...olyankor azt a pici reszkető kisfiút látom a szemében akit az apja mindig vert az anyja meg nem tett semmit.

Szóval ezt csak azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy TI lehettek felelős, szeretetre képes szülők.

A nagyszüleim rendszeresen verték édesanyámat. Önbizalma nincs, az érzelmek kimutatására szinte képtelen. Fél kezemen meg tudom számolni hányszor mondta hogy szeret, és ölelt meg. Azt szokta mondani: ha nem érzed, régen rossz.

Így állandóan bűntudatom volt, hogy nem érzem.

A másik amit "tett": nem engedett minket sehová, és másokat meg nem viselt el.

Amiatt is bűntudatom volt, hogy boldogtalan voltam. Mindíg az orrom alá dörgölte: van mit enned, van tiszta ruhád, saját szobád. Másoknak ez sincs.

Amit jól tett: soha nem szidta nekünk se apánkat se a mamát aki ott tett alá ahol tudott.

Ő is javított valamennyit a szüleitől tanultakból, most rajtam a sor hogy én is javítsak!

21l

"egyikőtök se említette apukát sem mint pozitív személyt."

A kérdés az anyákról szól, de ha érdekel apámat húgom keresztanyja írta le remekül egy mondatban:

Nem gyerekként, hanem befektetésként kezel minket.