Miért szólnak le ezért a szüleim?

Mindenképp olyat csinálj amit aztán később is élvezettel csinálsz.

Nem rosszak ezek a dolgok amit szeretsz:) Menj az álmaid után, nem a szüleidnek kell irányítani az életed.

Nem Ők fogják élni, egyedül TE fogod élni, TE vagy a felelős a jövődért, TE tudom, mi a jó neked.

Ismerősökkel nem kell foglalkozni, tudod minden ember saját háza táján. Jelentsd ki nyugodtan, 'az életem én élem, véleményt hozzá nem kértem':)

Neked van jogod eldönteni hogyan tovább:)

Sok sikert:)14L

Tarts ki az álmaid mellett és ne foglalkozz a szüleiddel. Különben egy életen át fogsz szenvedni attól, hogy nem azt csinálod, amit szeretsz és amit szeretnél, és amit csinálsz, azt fél szívvel csinálod, utálod és persze, emiatt nem is csinálod jól.

Ha művésznek születtél akkor egyenesen Isten ellen való vétek, hogy mást csinálj. Egyébként pedig rövid úton belül bele is pusztulsz, ha valóban nem vagy átlagember, átlagképeségekkel, ha olyan szakmára taposnak a szüleid, ami teljesen más embert kíván.

Egyébként az orvoslás és a jog szögesen eltérő motivációs bázist követel: az egyik az anyai oldal (a segítő. az orvos), a másik az apai, a védelmező.

Csináld csak azt, amit te akarsz, és menj a saját fejed után. Ha tényleg művésznek születtél, akkor ez nagyon kemény és rögös út, és sok erő kell hozzá, sok akarat, hogy a magad útját járd. Kezdheted mindjárt az akarat erősítését a szüleiden. :)

Nem kell sem a szüleidet sem az ismerőseidet mindenáron meggyőzni. Miért kéne? Te eldöntöd, hogy mit akarsz, és amellett kitartasz, bármi is legyen az ára ők peidg azt csinálnak, és azt gondolnak, amit akarnak. Végülis nem vagy a szüleid tulajdontárgya, vagy tévedek?

Kedves a 14L-es leányzót leszóló válaszoló!

Én vagyok az 1- es válaszoló, és 35 éves vagyok lassan.Én is más kategória vagyok?

Ha én 14 évesen ilyen öntudatos lettem volna, most valószínűleg sokkal, de sokkal boldogabb lennék,és nem most próbálnám kitalálni, hogy mégis,mi a fenét kezdjek a hátralévő életemben, amit lehet, hogy nem fizetnek agyon, de legalább nem unom szét magam, nem csinálok olyat, amit utálok, és nem tesznek hülyéket a főnökömmé.

Szerintem ezek olyan területek, ahol vagy szerencséd van vagy nem. Nagyon sokan végeznek évről-évre fotósként, kommunikáció és médiatudományon, művészetin és nem tudnak elhelyezkedni. Ha jó vagy ezekben, akkor nemcsak akkor kerülhetsz a szakmába, sőt, sokkal inkább, ha érzéked van hozzá.

Az informatikával mondjuk jobban el tudnál helyezkedni a későbbiekben, mondjuk programozóként, informatikusként vagy mérnök informatikusként.