Előfordult már veletek is, hogy egy számotokra kedves dolgotokat elhagytátok és nem lett meg?

Én a kedvenc telefonomat hagytam el. Azóta is sírok utána, mert ezt az új, érintő képernyőst nagyon nem szeretem.

Én az egyik kedvenc ezüst fülbevalómat hagytam el Egyiptomban. Körbekérdeztem a takarítókat is, sőt extra borravalót is ígértem a megtalálónak, de nem lett meg.

13 évesen ott hagytam a balatonlellei táborban a rágógumi ízű szájfényemet. A vonaton haza jutott eszembe, hogy jól eldugtam a szekrényben, hogy más ne találja meg.

Én egy különleges, egyedi ezüst karkötőt hagytam el( a kapcsa laza volt és valahol lecsúszott a kezemről)...azóta is sajnálom, főleg, hogy tudom ugyanolyat sehol nem csinálnak. :(

Egy, a szüleimtől kapott ezüst medált, ami nagyon szép volt, és másodszor volt rajtam :( Bűntudatom nekem is volt elég rendesen, de az is nagyon fájt, hogy nem tudom tovább hordani. BKV-n esett le a nyakamról, mert kioldódott a lánc, de csak a suliban vettem észre :(

egyszer előfordult hogy fürödtem és a kád szélére lerektam az ezüstgyűrűmet és ott felejtettem. Reggel kerestem mindehol de nem volt meg azthittem lement a lefolyón. Már a sírás kerülgetett . Igaz nem volt othon senki,felhívtam anyámat az meg mondta hogy este megtalálta és feltette a mikróra :/ :).

En egy türkízköves ezüstgyűrűt hagytam el vásárlás közben.A féldrágakőnek számító kőről tudni kell, hogy megóv az eleséstől, attól, hogy összetörd magad. En ezt hittem is, attól kezdve, hogy olvastam róla, ezért mindíg viseltem, ahogy kiléptem a lakásból. Ezen a napon, elestem a buszon, és eltört két bordám, és két gernccsigolyám, hetekig gyógyultam.

Fülbevalómat. Pici bizsu volt, de imádtam. Most egy sokkal személyesebb tárgyat őrzök, amit ha elhagynék, biztos magamba roskadnék. (Egy fiútól kaptam, gondolom, ezért ennyire fontos nekem =/)

Nem volt éppen különleges dolog, de nagyon szeretettem. Egy esernyőt hagytunk a férjemmel egy KV-házban. Jellemző módon szakadt az eső. Mire észbe kaptunk és visszamentünk, természetesen már nem volt meg.