Előfordult mással is, hogy veszekedésnél már majdnem elkezdte emlegetni az "anyósát"?

... csipkedi az arcom, húzta a hajam...

Ez már a tettlegesség "kezdete! Ha most nem állítod le, később jönnek a pofonok, és egyéb esetleg maradandó sérüléseket okozó ütlegelések.

Ha most nem állítod le, később már hiába is próbálkozol.

És akkor már ha "elküldöd" melegebb éghajlatra, lehet, hogy pont azért fog alaposan megverni.

Ezt mielőbb tisztázni kell, ha szóban valamiben nem tudtok megegyezni, az tettlegesség nem megoldás!!!!

Nem emlegetném soha, az édesanyját. Ő szerencsére még él, de miatta sem. Tisztelem őt és nem érdemli meg, hogy hülzeségek miatt anyázzak.

Egyébként meg a páromat is mindig, minden körülmények között tisztelem annyira, hogy nem küldöm el a p.csába, nem hordom le az anyukáját (főleg mert semmi köze a vitánkhoz) stb.

Persze néha nekem is felforr az agyvizem, de olyankor inkább kiabálok. Nem durva dolgokat, csak kiadom a gőzt.

A mi kapcsolatunkba a csúnya beszéd (főleg egymással) és az alpári stílus nem fér bele.

Én simán szakítanék 5 év után ha elküldene a p.csába. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert számomra fontos az egymás kölcsönös tisztelete.

Volt, mert engem hamar elkap a pulykaméreg, és kimondok olyat amit megbánok. Egyszer volt, és utána bocsánatot is kértem.

De ez a hajtépés meg csipkedés ez mi? Ovis? Ilyet még életemben nem hallottam... :)