Más családban is ez a szokás? (gyerek cuccok "kötelező" elajándékozása)

Ezek a gyerekcuccok két részre oszthatóak:

1) Használati tárgyak, amiket nagyon kicsi korában használ a gyerek, pl. kiságy, fürdetőkád, babakocsi, esetleg rugdalózók. Ezt továbbadnám, amikor már nem tervezek több babát, mert drágák tudnak lenni és nálam úgyis csak a helyet foglalná.

2) Játékok, nagyobb korban viselt ruhák, stb. Ezt viszont nem osztogatnám szét, mert ez a gyerek tulajdona, érzelmileg is kötődhet hozzá. Én se venném jó néven, ha anyám bejönne a lakásomba és elvinné a rádiót meg a cipőimet azzal, hogy biztos tetszene a szomszéd lánynak is.

A mi családunkban állítólag szokás volt, és jött is az unokatesóm, akit ötévente látok, hogy kell a cucc...szüleim is mindent odaadtak annak idején. Szerencsére a férjem családja nem ilyen, és ők megértették, hogy nem adom oda pusztán a rokonság kedvéért olyannak a cuccot, aki ki akar használni ezzel. Százezres tételekről van szó!!! És ők nem adtak nekünk semmit, akkor látogattak meg, amikor a 2. gyerek is megszületett, jó, nem? Az elsőt meg sem nézték...Biztos úgy gondolták, egybe nézik őket, meg úgyis csak kettőt akartunk, lehet majd utána elvinni a cuccait. Hát nem. A kisruhákat odaadtam volna, de mást nem, de nem ilyen rokonnak, aki rám se bagózik, nem segít semmiben, csak követelőzik. És nem érdekel senki szokása.

Aki sokat kap, megértem, hogy továbbadja a cuccokat, kiegészítve a saját darabjaival, de akinek mindent úgy kell megvenni az összekuporgatott pénzből, jogos, hogy nem ad semmit olyannak, aki nem érdemli meg.