Kiment hogy családra alapozzunk. Most meg ki akar dobni. Miért?

Szerintem van odakint nője. Nem is értem, miért vagy olyan naiv, hogy kijelented, hogy 100%, hogy nincs... Ha még rendben is lenne a kapcsolatotok, megérteném, de így?

Honnan veszed, hogy nincs? Követed minden kint töltött percét, félóránként felhívod, vagy ellenőrizteted?

Egy ismerősöm pasija is kint összeszedett egy fiatalabb csajszit, már vele jött haza, és csak úgy mellesleg kidobta a régi párját, aki várt rá... Korábban meg titokban járt odahaza, hogy ne kelljen vele találkozni.

Kinyílt előtte világ. Látott, hallott, tapasztalt.

Ez rengeteget jelent. Nem hiszem, hogy csaj lenne a dologban, hiszen gondolom nem is nagyon volt ideje szórakozni, vagy a nyelvet sem értette, úgy hogy udvaroljon.

Nehezen hiszem el, hogy itt akar élni.

Aki már volt külföldön, az többnyire nem akar hazajönni (hiába dolgozik 12 órákat-én is megtettem, még sem akartam hazajönni).

Sajnos pont ez az a kérdés, amire nem lehet egy értékelős/szavazós oldalon őszintén válaszolni, hiszen sokan vagyunk sokfélék.

Honnan tudjuk mi, ha te sem tudod, hogy mitől változott meg? Persze ez nem azt jelenti, hogy neked kéne tudnod, hanem azt jelenti, hogy mi már csak azért sem tudhatjuk, mert mi a saját kérdéseinkkel nem tudjuk tőle megkérdezni. Lehet, hogy te az agyára mész a kérdéseiddel, de mi nem mennénk a miénkkel. Vagy a legjobb, hogy mi nem is kérdeznénk annyit?!

Azt persze nem írtad meg, hogy milyen hibákat talál benned, amikor "egyfolytában megbánt". Nem lehet, hogy imitt-amott igaza van és te nem nagyon akarsz változni, kényelmesebb megsértődnöd és az okokat keresni a viselkedéséhez?

Én sem akartalak megbántani, csak arra hívnám fel a figyelmedet, hogy Magyarországon sok minden más, mint a szabadabb nyugaton. Nyugatabbra életvidámabb embereket találni, és nagyon valószínű, hogy még ha nem is konkrétan nőben találta meg ezt a fajtát, de lépten nyomon beléjük botlik és amikor veled beszélget, egyfajta visszahúzásnak érzi a te kommunikációdat.

Szerintem lehetnél izgalmasabb, kérdezz kevesebbet, és ne konkrét szavakkal, hanem dumába szőtt jelzésekkel add tudtára, hogy ő micsoda pasas!

[Ez a megközelítésem onnan adódik, hogy az első igazán nagy szerelmem pont akkor szakított velem, amikor katona lett, pedig a kiskatonák nem dobják el csak úgy a barátnőiket az első hónapokban. Valószínűleg az agyára mentem a távolból, de amíg közel voltunk egymáshoz, mármint katonaidő előtt, semmi problémánk nem volt. De utána HP lettem, és meg is érdemeltem, hogy dobva lettem.]

De lehet, hogy nincs igazam, viszont az enyém is egy álláspont...:)