Holnap költözünk össze. Mire figyeljek, mi a harmonikus együttélés titka?

Elsősorban: kompromisszum, kompromisszum és kompromisszum :)

Aztán, anyagiak: ha eddig nem beszéltetek róla, hát akkor tárgyaljátok meg. Nálunk a következőképp működik: a lakhatási költségek felesben vannak fizetve. Kaja+egyéb vásárlást úgy intézzük, hogy hol az egyik, hol a másikunk fizeti, nem vezetünk róla dokumentációt, hogy fillérre pontosan ki mennyit áll, nagyjából úgyis kiegyenlítődnek.

Ez tehát a mi megoldásunk, aztán hogy ti hogy oldjátok meg, nyilván szokás és felfogás kérdése. :)

A WC ülőke meg ilyen sablonos problémaforrás nekünk nem okozott gondot, mondjuk a párom nem is szokta úgy hagyni a deszkát (részben azért, mert szeret ülve pisilni). Ha mégis úgy hagyná, én úgy állnék hozzá: neki is egy mozdulat, nekem is. Nincs miért parázni.

A házimunka kérdést tisztázzátok le a legelején. Nálunk általában kialakult szerepek vannak. Főzés, sütés az én dolgom, a konyhát rendben tartom, pár sokszor a párom mosogat. A porszívózás az ő dolga, ez így alakult, részben mert porallergiám van, befulladnék. A szemetet úgyszintén ő viszi le, és sokszor bevásárol. Rám marad a rendrakás, takarítás.

Alapvetően hajlamosak vagyunk kupit hagyni magunk után, aztán egymást hibáztatjuk a kialakult káoszért, pedig csapatmunka eredménye. :D

Nagy összeveszésünk igazából nem az együttlakásból adódóan voltak, meglepően rendben ment minden, pedig számítottam rá, hogy nehéz lesz. De nem. :) A főzésbe bele kellett jönnöm, otthon nem igen hagytak érvényesülni a konyhában, de azért tanulékony vagyok és kezdettől élveztem, hogy most enyém a terep. Párom meg a hálás közönség vagyis (el)fogyasztó. :)

Lehet, hogy kissé (nagyon) zagyva az írásom, remélem, valami használhatót ki tudsz belőle venni. :D Én nem bántam meg, hogy összeköltöztem vele, 8 hónapja van épp, hogy együtt élünk. :)

23L

Szerintem nagyjából ugyanaz a harmonikus együttélés titka, mint a jó házasságé: két összepasszoló ember él együtt. Nyilván ez megvan, szóval áttérhetünk a 2. pontra: mindent, ami legalább egyikőtök szerint fontos, meg kell beszélni. Legyen az pénz, háztartás vagy párkapcsolati kérdés.

Én mindenképpen fogok háztartási naplót vezetni(a kiadásainkról) mert egyrészt segíthet a spórolásban, másrészt jó átlátni a kiadásokat és a bevételeket.

Ha mindkettőtöknek van fizuja, érdemes előbb elkülöníteni mindkettőből minden hónapban néhány százaléknyit a saját külön dolgaitokra - ruha, hobbi, olyasmik, amik a másikat nem érintik, viszont nem lenne szíved a közös kasszából megvenni. A megmaradt pénzt összeadjátok, ez a közös kassza, amiből a közös kiadásokra költötök, mint ennivaló, rezsi, stb.

Ha valami negatív tapasztalat ér a pároddal kapcsolatban - legyen példa a középen nyomott fogkrémes tubus - gondold át, hogy valóban akkora probléma-e és tényleg zavar-e téged, vagy csak 'bántja a szemed', nem ehhez vagy szokva. Ilyen piti problémákon nem szabad veszekedni, szóvátenned sem érdemes. Ami viszont tényleg zavar - pl. mindig neked kell összeszedni a földre hányt ruhákat, azt nyugodtan mondhatod neki, persze szép szóval. (Mindig kedvesen, de határozottan kell kérni)

A háztartás vezetése is közös feladatotok, amennyiben mindketten dolgoztok,így nem árt azt is felosztani magatok közt: ki mit szeret csinálni, mihez ért jobban, mire van kapacitása. Ezt leszögezitek hónap elején, egy hónap alatt kitapasztaljátok, hogy jó-e így a felosztás, vagy változtatni kell rajta.

Ezek persze csak ötletek, még nem is kipróbáltak, de kimazsolázhatod belőle, amit hasznosnak gondolsz. Sok sikert! :)

Nálunk az ülőkével sose volt gond, nem szokta felhajtani, de nem is pisili le soha. Anyagiakkal úgy szoktuk, hogy előbb az ő fizuját költjük, amiből mennek a számlák stb, aztán mikor az elfogy jön az enyém és próbálunk megspórólni belőle, amennyit lehet az esküvőre. Sokszor ezért mondjuk nem tetszik, hogy az ő fizetésének nagyrésze elmegy telefonszámla, telefonrészlet, PS3 részletre, aztán minden az enyémből megy, mikor én jobban spórolnék, legalább most, hogy 4 hónap van még hátra az esküvőig.

De amúgy nekünk nem voltak gondjaink. Sose vesztünk még össze semmin, szóval nem kell félni tőle, ha normálisak vagytok midnketten, nem fogtok ilyen hülyeségeken kiakadni. MOndjuk néha zvar, ha rendetélen, de megértem, mert néha nekem sincs semmi kedvem szépen összehajtogatni a ruháimat, csak én legalább begyűröm a szekrénybe, hogy ne legyen szem előtt, ő meg a szék támláján gyüjtögeti őket:)

NE izgulj, minden szuper lesz, sokkal több a nagyon nagyon jó első közös emlék, mint a vita!

Tolerancia és mindent megbeszélni, a legkisebb sérelmet is!

Hagyni a másiknak és magadnak szabad teret és levegőt önmaga körül. Kiállni mellette, magam mellett és a kapcsolatotok mellett. A többi alakul menet közben.

Sok boldogságot!