Válás során miért mindig a férfi az aljas gazember?

Kerdezö, teljesen ertelek.

Sokat gondolkodtam mar azon, hogy mi a nagyobb szemetseg:

A hazassag alatt, te mint hazastars letojod a parodat (gyakorlatilag nem hivatalosan, de elhagyod; legyen szo nöröl, vagy ferfiröl) es az teged errefel hivatalosan elhagy. Mereszel boldogabb eletet keresni maganak.

Itt mindig az elhagyo jön ki valahogy sz*rul, holott lehet, mindent megprobalt mar a kapcsolat rendezeseert, de süket fülekre talalt. Az elhagyottnak meg sem fordult a fejeben, hogy az is egy lehetöseg, hogy fakepnel hagyjak, es marha rosszul esik neki, sajat hibajat nem ismeri be, lepten-nyomon gyalazza volt kedveset, persze megertö fülekre talal, akik tovabb oltjak, legyen az barat-baratnö. Ilyenkor indul el egy sz*rlavina, ami legjobban az esetleges gyerekeket temeti be, a volt par - ha mar nem birja a terrort, es mar kizsigereltek, lelkileg-anyagilag - lelep a szinröl teljesen, vagy belerokkan a helyzetbe. Mindezt miert? Mert megprobalt emberi eletet elni. Massal. Ugy, hogy a multjaert is felelösseget vallalt. Sok ilyet lattam mar. Megkerdöjelezem magamban, volt-e valaha egyaltalan igazi szeretet a ket ember között...

Persze vannak mas esetek is, de azt hiszem, nagyon sok ilyen van.

Válásnál a nő szerint a volt férje egy szemétláda

a férfi szerint a volt felesége egy ócska ribanc

Alapvetően így van, ahogy írod.

A nők borzalmasan manipulatívak tudnak lenni, ezt nőként mondom.

A férfiak nyíltan erőszakosak, a nők fű alatt zsarolnak, manipulálnak, hátba támadnak.

Ha a férfi elmenekül, akkor meg telekürtölik a világot a szomorú sorsukkal, meghamisítva a tényeket, vagy kiszínezve a dolgokat, és persze mindenki őket sajnálja.

Anyám családja tele van ilyen nőkkel, kikészítik a férjeiket, a gyerekeiket, ha a férj félrelép, a gyerekek nem mennek haza, akkor meg ők a mártírok, akiket aljas módon megbántottak.

Mindenkinek elsírják a bánatukat, csak azt nem teszik hozzá, hogy a lelkét kiszekálják az embernek szép alattomos módon, otthon a négy fal között.

Milyen már az, hogy a nagynéném a férjét nem engedi ledőlni az ágyra napközben, mert olvasson újságot a széken?

Ettől jó, hogy mindenki menekül!

Nagynéném minta asszony, minta anya, csak éppen egy elviselhetetlen házisárkány, de ezt senki nem tudja, csak mi, a közvetlen környezete.

amikor mi elváltunk, akkor a volt férjem telekürtölte a fél világot, hogy mekkora krva vagyok, örül, hogy megszabadult tőlem (mindeközben én szó nélkül azért jöttem el, mert rendszeresen vert) - nem magyarázkodtam, minek, aki ismer úgyis tudja, hogy nem igaz, aki meg nem ismer, az úgyse hiszi el, akármit mondok

szóval nálunk "én voltam a szemét"