Költözzünk vagy sem?

Kedves kérdező!

Barátaink pár hete költöztek vissza. Kiköltöztek a szép ház, nyugodt környezet reményében. Kert, békés falu, stb. A lány szintén egész életében városi lány volt, pesti.

Szóval fél évet bírt vidéken (szintén 40 percre a várostól). Azt mondta, hogy hiába a szép ház és a nagy kert, nem kárpótolja, hogy itthon élet van. Kint elrekesztettnek érezte magát, egyedül, kisbabával.

Szóval most visszaköltöztek és újra boldog.

Tudod, ez olyan, hogy valaki meg tudja szokni, valaki nem. Én ismerem magam, az ég egyadta világon nem tudnám megszokni a falusi életet.

Példák: ismerősöm mesélte, hogy ha el akartak menni bevásárolni eleve egyik bolt az egyik faluban volt, a másik dolgot az ellenkező irányúban lehetett megkapni, szóval kocsiba be gyerekestül és autózás.

Míg itthon Pesten, egy kellemes délelőtti séta keretében mindent beszerezhetett.

Másik: nemegyszer felejtette el, hogy ott 4-kor minden bezárt. Posta, stb.

Ügyelet (orvosi, egyszer szükségük volt rá) pár faluval arrébb volt.

A gyereknek nem jelent elég impulzust a szántó meg az egy darab játszótér a három darab gyerekkel. Oké, ott a kert, de a városi játszón a kicsi szocializálódik, ismerkedik, társas viselkedést tanul. Ezt nem kompenzálja, hogy a gyerek egy állat nagy kertben rohangál egyes-egyedül. Ez már inkább az én gondolatom.

Persze ha megismertek kis barátokat, a kertben van kis hinta, stb., az más.

Tehát személyfüggő. Valaki megszokja a csendet, a békét, és nem zavarja a napi egy órás autózás ha életet akar látni, de valaki nem szokja meg. Mondjuk barátnőm azt mondja (és igazat adok neki), hogy nem bánta meg azt a félévet, legalább kipróbálta, és gyakorlatból mondta, hogy köszöni, de neki a vidéki lét nem jött be.