A férjem faragatlanul viselkedik velem, állandóan az anyósommal példálozik, amit én csinálok, az sosem olyan jó. Mit tegyek? Hogyan térítsem észhez, hogyan nevelem meg? Csak az én férjem ilyen, vagy más is jár ebben a cipőben?

Van itt valaki, aki az összes jó választ lepontozza... :-(

Pedig igazuk van. Ha a férjednek az anyja fontosabb és jobb, mint neked, akkor miért nem őt vette feleségül?

Valószínűleg még nem vált le az anyjáról, és ebben a korban már nem is fog. Az én apám is ilyen 60 (!) évesen... :-( Változás csak akkor lesz, ha már nem lesz anyós, sajnos, vagy akkor sem. Én már nem kergetek illúziókat ezzel kapcsolatban. Akinek az anyja fontosabb, mint a felesége, az ne nősüljön.

Aki meg még házasság előtt áll, jól nézze meg az anyósát, mert az anyós félkézzel tönkretehet egy házasságot!

Kedves kérdező miért nem írsz kommentet,nem volt számodra egyetlen hasznos válasz sem?

Utolsó válaszoló az utolsó mondatoddal nem értek egyet,mert egy igazán jó házasságot nem tud senki kívül álló tönkre tenni.Ezt a saját házasságomból tudom.Anyós ármánykodásai megviseltek bennünket nagyon,voltak is vitáink miatta de nem tudta tönkre tenni a kapcsolatunkat.

Egyszer csak azt mondtam kb 5 év után,hogy elég,betelt a pohár.Akkor anyósék úgy megsértődtek,hogy majdnem 2 évig nem is hallottunk felőlük,pedig egy városban élünk.A férjem tudta hol ki mellett van a helye.Még az unokájukat sem látták addig,annyira haragudtak.Aztán jöttek békülni amikor elveszett a reményük,hogy elválunk a férjemmel,jött a másik babánk.Jónak nem mondom a kapcsolatunkat velük azóta sem,szerintem nem is lesz az soha,de azért néha találkozunk velük.Most is engem hibáztatnak azokért a dolgokért amiket Ők szúrtak el,ez biztos könnyebb nekik így,engem meg nem érdekel.Az Ő lelkiismeretükkel szerencsére nem nekem kell elszámolni.

A mi kapcsolatunk a férjemmel pedig azóta csak még erősebb lett,mert tudjuk csak egymásra számíthatunk,és tudjuk mi örökre össze tartozunk.