Nagyon önző vagyok, mit tehetnék? El kéne hagynom a párom?
Mikor a páromat megismertem, tudtam hogy van egy kisfia. Azt hittem nem fog zavarni, hiszen szeretem a gyerekeket. Próbálom megszeretni, de nem megy. Talán közrejátszik, hogy ő sem szeret engem (az anyja azt mondta neki, hogy nem szabad szeretnie).
Amikor találkoztunk, főztem neki finomat, de nem ízlett neki. Vettem neki játékot, tönkretette. Csinálok neki süteményt, neki nem kell. Próbálok játszani vele, elküld, mert csak apával akar játszani.
Közös programnál megjegyzi, hogy én ne legyek ott, menjek haza. Karácsonykor csináltunk hármasban sütit (mézeskalács), pár perc után megunta. Puszit nem ad, nekem nem fogad szót.
Mérges vagyok magamra, szembeköpném magam, mert megérdemelném. De örülök, hogy a gyerek nem velünk él.
Képtelen lennék úgy élni, hogy egy 4 éves gyerekhez kéne igazítanom az életemet.
Mondtam a páromnak, hogy ez így nem megy, inkább elhagyom. Sajnálom, de a gyereket nem tudom elfogadni. 9 hónapig próbálkoztam, de nem megy.
Párom szerint meg tudjuk ezeket oldani, csak idő kell hozzá, legyek türelmes.
Lehetséges, hogy meg fogom szeretni a gyereket?
Vagy mindenkinek jobb lenne, ha lelépnék? Szeretem a párom, a gyerek dolgon kívül nem szokott semmi miatt veszekedés lenni.
22N és 30F
válasza:Szerintem h*lyeség az, hogy idegen embert egy gyerek nem szerethet. A páromnak pici unokaöccse van (3 éves). Sokat vagyunk együtt náluk és sokszor jönnek hozzánk is. A szülei szerint sokszor beszél arról, hogy mi van NÁLUNK. Nem a a páromnál, hanem nála és nálam. Mindig többes számban beszél és engem is hiányol, puszit ad, szeret. Persze ez egyáltalán nem ugyanaz a helyzet, de egy 4 éves még nem érti, hogy most apu mellett ki ez a nő, attól hogy nem anyu, még szeretheti ugyanúgy, mint bárki mást, hiszen sokat találkoznak, nem ismeretlen a számára.
Én is úgy gondolom, hogy a pároddal kéne ezt megbeszélned. Az élete része vagy, ahogy a gyereke is. Természetes, hogy szeretné, ha ti ketten jól kijönnétek, ez érthető és szerintem becsülendő is. Persze nagyon nehéz lehet, én sem viselném jól, egyáltalán, de neked kell érezned azt, hogy küszködsz és szereted annyira a párodat, hogy továbbra is próbáld megkedveltetni magadat a kisgyerekével, vagy pedig feladod és nem bírod tovább. Én lehet, hogy feladnám, ez sokkal könnyebb út. Fiatal vagy, találsz magadnak olyan embert, akivel nincs ilyen problémátok. Viszont ezt csak is neked kell érezned. Nem vagy önző, kétség kívül nehéz helyzetben vagy, de mi helyetted nem dönthetünk.
Kifogytam az ötletekből. Ha együtt megyünk érte, nem akar eljönni velünk, mert én is ott vagyok.
Amit főzök, nem kell neki. Amit sütök, nem eszi meg. (ha azt mondjuk, hogy apa csinálta, vagy a szomszéd küldte akkor megeszi, tehát ezek szerint finom a főztöm és a sütik is).
Játszanánk hármasban (pl. labda) de engem próbál kirekeszteni.
válasza:Szerintem ha legjobb lenne, ha "meghúzódnál" a háttérben. Bár én még nem voltam hasonló szituációban, de tudom milyenek a gyerekek.
Én világ életemben próbáltam minden kis unokatesómmal "összebarátkozni", a húgom ki nem állhatta, ha rajta lógnak, ha ott voltunk mindig csak leült, és elvolt, míg én énekeltem, ugráltam, játszottam stb. Mégis mindig a húgomat bírták jobban. Ez olyan 3-5 éves korban mindig megváltozott, mert untak a húgom után "futni".
Szóval szerintem süss sütit, de ne kínáld meg, csak tedd ki az asztalra. Nem eszi meg az ebédet, oké, de más nem lesz, szóljon majd, ha éhes, és szívesen adsz neki.
Ne az legyen, hogy ő nem akar játszani veled, hanem most NEKED nincs kedved játszani.
Beszéld meg a pároddal, hogy most ez a "taktika", úgyhogy ne vesszen veled össze emiatt. Szerintem ez bejöhet. 17L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!