Milyen a férfiak élete családapaként:szabadidő, örömök?

38.

Nem azt mondtam, hogy álom férfi, de mivel nem hagyhattam abba a munkát, napi 2-3 órát vigyázz rá és nagyon jó kapcsolat alakult ki köztük, egyébként, ha a nők többsége nem sajátítaná ki a babát, és belevonnák a férjüket, akkor nem lenne olyan nagy dolog. Tudom, te biztos egy megsavanyodott nő vagy, ezért hazudtolsz meg, de bocsi, tényleg jó pasim van.

Igen, megsavanyodott nő vagyok. És tudod miért? Mert elkövettem azt a hibát, hogy lelkileg "kasztráltam" a férjem, és azt vártam tőle, hogy legyen ideális apa. Az lett. Tényleg. Nagyon jó apa. Csak épp nem férfi. Sajnos nem az... képtelen a szexre. Mert én is olyan voltam mint Ti, akik éltem egy álomvilágban, és azt gondoltam, hogy a férfi attól lesz férfi, ha gügyög a gyerekével és segít a házimunkában. Tökéletes apa, tökéletes háztartási segítség.

Csak épp évek óta nem dugunk. Megfelelt a válasz?

kedves 41.

A szociualizáció tanult folyamat. Ki beszél szocializációról? A gyermekkel való kapcsolatról kérdezett a kérdező, arról,hogy fog-e örömet okozni neki egy gyermek érkezése, ellensúlyozza-e a megszorításokat amelyeket eddigi életéhez képest kell "elszenvednie"

Az anya gyermeke iránti gondoskodó szeretetének nem sok köze van a szocializációhoz. Legnagyobb része reflex szerű. A kialakított kapcsolat genetikusan determinált (ha tanultál pszichológiát, akkor errőlszól pl. Eibl-Eibesfeldt 1982, a Csányi 1999, Carneiro 1967).

De felesleges vitatkozni. Csak meg akartam nyugtatni a kérdezőt.Nem kell kétségbeesni, ha nem érez "apai" szeretete azonnal. sokszor ez sok időbe telik.

Ha ezt mindenki támadásnak veszi a férje ellen,azt én - már csak pszichológiai szempontból is - igen érdekesnek tartom. És visszakérdeznék, miért támadás ez? Miért érzik érintve magukat itt többen?Miért gondolják - nők - hogy meg kell védeni itt valakit? Ezen elgondolkoznék.

Szerintem ez férfifüggő.

Az én férjemnek attól mert van kapcsolata a gyerekével, néha segít elmosogatni még van szexuális étvágya.

A hiba az ön készülékében ( férjében esetleg magában) nem mindenkiében.

Tudtam, hogy én leszek a hibás. :) Nos, nekem nem csecsemőkorú gyermekem van, nem is három év alatti. A szexuális problémák nem közvetlenül a gyermek születése után jelentkeztek.

Magammal is foglalkozom, más férfiaknak továbbra is kívánatos vagyok. Válófélben vagyok, van új kapcsolatom alakulóban. De az biztos, hogy ezt a hibát nem fogom még egyszer elkövetni, hogy a páromtól női tulajdonságokat várjak el. Legyen férfi, és maradjon is az. Én ezt szeretném neki megteremteni, ti pedig azt tesztek, amit akartok! :)

Én ugyan nem tanultam pszichológiát, de van véleményem. :)

Abba gondoljatok bele, hogy vannak olyan családok, ahol anyuka lelép, vagy ne adj' isten, meghal. És ezek közül is vannak olyan helyzetek, amikor apuka teljesen egyedül helytáll, és anyja és apja is lesz a gyereknek.

Nem olvastam az utolsó két oldalt, de szerintem "az anya pótolhatatlan" szöveget azok az anyukák találták ki, akiknek csak a gyerek volt a céljuk az életben, és ezzel a kijelentéssel akarják igazolni, hogy igenis fontos, amit csinálnak, hisz' más nem tudná csinálni.

Ami meg az anya és gyereke közti kapocsról szól - mi van azokkal a családokkal, ahol adoptálták a gyereket? Ott nem volt lehetőség a 9 hónap alatt semmilyen kapcsolat kialakítására.

Na, akkor itt az ideje, hogy kétgyermekes apaként kiálljak a 2. válaszadó mellett.

Amit ő kissé karcos stílusban leírt, ez esetemben kb. teljesen fedi a valóságot.

A nagyobbik lányom 4 és fél éves, a kisebb 9 hónapos. Most vele élem át ugyanazokat a fejezeteket, amiket korábban a naggyal.

Kb. féléves korukig önállóan egyszerűen tehetetlen voltam velük, ami nem azt jelenti, hogy nem tudtam mondani, hogy üngyülübüngyülü, hanem ha mondjuk pár hónap után a nejem elment a boltba egy félórára, akkor én állandó stresszben vártam, mikor ér vissza. Ugy fél év után ez nagyjából megszünt, legalábbis olyan mértékben, hogy mára 1-2 órát viszonylag nyugodtan el tudok tölteni kettesben a kicsivel, de ez még közel nem jelenti azt, hogy felhőtlenül élvezném az apai teendőket.

Ez szép lassan, fokozatosan változik (legalábbis a naggyal így történt), és úgy 2 éves körül akár el is jöhetne az az időszak, amikor élvezetessé válik az apaság, már egész jól tudnánk egymással kommunikálni, de akkor történik egy olyan fordulat, hogy ő nem hajlandó velem, kb. átnéz rajtam.

Ez kb. a bölcsis időszakra esik (2-3 év) én hozom-viszem, mert én vezetek autót, meg az én munkám több mozgásteret enged, de már-már rettegek érte menni, mert a Szenesembernek jobban örülne a gyerek, mint a saját apjának. Kifejezetten szörnyű érzés, mikor a 2 évesed féltucat csinos anyuka meg a gondozók előtt porig aláz, nem is tesz jót az épp bimbózó apa-gyerek viszonynak. Aztán lecseng ez az időszak is (mit ad Isten, tényleg úgy 3 éves korra, amikor kezdődik az ovi).

Oviba is én viszem praktikus okok miatt, ráadásul útbaesik jövet-menet. És bár még mindig egy kis hisztérika, de szép lassan megtanulom kezelni (mára már jobban, mint az anyja) rohan elém, nyakamba ugrik, mikor megyek érte, és itt kezdődik az az időszak, mikor igazán öröm apának lenni.

Néha egésznapos programokat csinálunk, csak mi ketten, voltunk strandolni, kirándulni, szánkózni, és mindketten nagyon élveztük. Mesél az oviról, érdeklődik, kérdez (mai gyöngyszem: "apa, te tudtad, azt, hogy a fos ugyanaz mint a kaka, csak szét van esve?" Szóval napról-napra okosabb, apja lánya), aztán nekem kell mesélni 6-8 mesét, mielőtt elalszik. Amit már nem érzek nyűgnek.

Sok régi barátomnak van hasonló korú kisgyereke, érdekes módon az 1-2 évesükről egyik sem beszélt túl sokat, ha rákérdeztem, egy félmondat volt a válasz, de amint óvodáskorba léptek, ódákat zengtek róla az apukák, sokszor már uncsi volt.

Szóval az itt jelenlévő kardos anyukák vagy nagyon megcsinálták a szerencséjüket a férjeikkel, vagy azt a képességet, hogy az ember minden este viszonylag jól eltalálja a gyerek fürdővizének hőmérsékletét összetévesztik az őszinte apai érzelmekkel.

Kérdezőnek: sok mindenről le fogsz mondani azok közül, amiket most felsoroltál, de ezt mégsem lemondásként fogod megélni.