Milyen a férfiak élete családapaként:szabadidő, örömök?
Nem szórakozásból teszem fel ezt a kérdést, csak én, mint családalapítás előtt álló férfi belegondoltam,hogy mekkora kötöttséggel, lemondással járó feladat ez. Szeretném tudni a szép és jó oldalát is, és időbeosztásban tanácsot kérni, mert most elképzelésem sincs,hogy férne bele gyerek a hétköznapjaimba. Minden munkanapom így néz ki :
- reggel 6.15-kor felkelek,
- 7-kor elindulok otthonról
- 8-kor beérkezek az irodába, egész nap ülök és programozok, nagy koncentrálást igénylő feladatokat. Elég ingerszegény meló,ezért szükségem van kikapcsolódásra hétvégente
- 17.30-kor hazaindulok (ha épp nem kell túlórázni)
- 18.30-kor hazaérek.
Mivel egész nap ülök, heti háromszor 2 óra testmozgást (öltözéssel,tusolással) még este beiktatok. Erről nem akarok lemondani, ez szerintem a minimum ennyi ülőmunka mellett. Hétköznap esténként mindig agyilag fáradt és türelmetlen vagyok (hagyjanak békén érzés..).
Egyedül a hétvégéim és a szabadságokat tartom alkalmasnak arra, hogy leendő gyerekemmel türelemmel foglalkozzak.(pl. oviba/ból vinni, mesélni,játszani.. Hétköznap sokszor nem is látnám,mert még/már alszik mikor otthon vagyok).
Más férfiak is ennyit érnek rá? Elég ez így? A gyerekeknek úgyis anyára van inkább szükségük?
És mikor lenne időm magamra is? Pl. hobbi, újságok átfutása, barátok? Nem szeretném megbánni a gyerekvállalást, és feláldozni teljesen magam, de persze önző sem akarok lenni, viszont a fent leírt életből csak egy pénzkereső robotként látom magam.
Itt van velem a férjem és az 5 hónapos lányunk. Ő azt mondja, van köztük apa-gyerek kapcsolat.
Inkább neki hiszek, mint egy anonim idegennek :-)))))
Amúgy meg amikor pl fürdik a gyerek ő meg bohóckodik, próbálja megnevettetni, akkor az mi? Csak úgy tesz, mint aki élvezi?
Kedves kérdező!
Ismerősöm szintén programozó, és az egyik legjobb apa, akit valaha életemben ismertem :) Hazamegy, és amíg anyuka megcsinálja a vacsit hármójuknak, addig játszik a kicsivel. Aztán együtt esznek, felváltva fürdetnek, megint játék és a kicsit leteszik aludni 8 körül. Onnantól pedig az apuka netezik, játszik, tv-t néz vagy épp amit akar. Hétvégéik változatosak, az apuka rengeteg időt tölt a kicsivel, aki imádja az apját.
Szerintem nagyon felelősségteljes lehetsz, hogy így átgondolod, mielőtt döntesz :) Ne félj, nem feltétlen az idő mennyisége fontos, hanem a minősége! Ismerek olyan családot is, ahol anyuka van a gyerekkel ugye egész nap, apuka csak késő délután ér haza, de az apához jobban ragaszkodik a kicsi, mert többet játszik és bolondozik vele.
Ja, ezek a szóban forgó gyerekek 1, illetve 2 évesek.
Én kisfiam másfél. Az apja imádja és sokat játszik vele, mondjuk etetni én etetem, ő néha elfelejt pelenkázni :) tehát a gondozás inkább az enyém, de ehelyett ő mosogat, amíg fürdetek, magyarán kiveszi a részét a pénzkeresésen kívól a családi dolgokból is. A másfél éves gyerekem pedig nagyon jól kommunikál apjával is, aki odavan érte :)
A "pszichológus" válaszolón jót röhögtem :) Minden szakmának megvannak a jobb, és ROSSZABB képviselői.....erről ennyit :) Hentesben is van szakbarbár, asztalosban is, pszichológusban is :)
Ne legyünk már idealisták, nagyon sok család él így, hogy apuka későn ér haza... én rengeteg ilyet látok! 18.30 nem késő, még akkor sem, ha utána sportol. Azok a férfiak, akiket ismerek, 9-10 körül járnak haza a munkából... mert ugye a családot el is kell tartani!
Egyébként amikor az én gyerekem volt pici, akkor az esti, utolsó etetés apáé volt, napközben lefejt tejet adta oda cumisüvegből. Ez nagyon erősítette a kapcsolatukat. Arról nem beszélve, hogy nekem az a fél-háromnegyed óra maga volt a mennyország, addig le tudtam zuhanyozni, átöltözni, stb. :)
A férjem hetente 5 napot 14-16 órázik. El lehet képzelni mennyi ideje jut a gyerekre.De tudtuk, hogy ez lesz, mert nem tudnánk tisztességesen megélni az én gyedemből meg az ő fizetéséből ha nem vállalna többet. havonta egyszer-kétszer mikor nem olyan fáradt akkor szeret elmenni meginni egy sört a haverokkal. Nem sok ideje van a babára, de azért a gyerek ismeri az apját.
Ilyen szar világban élünk sajnos...
26-os vagyok.
Azt még lerínám a pszichológusnak, hogy a férjem nagyon rosszul éli meg azt, hogy keveset látja a fiát. Minden nap mikor van egy kis szünete a munkahelyen akkor felhív minket és beszél a gyerekhez telefonon keresztül. Már 2 hónapos korában is beszélt hozzá mikor a fiunk még nem reagált rá semmit.
Vagy másik példa: engem a fiam soha nem simogat meg ha kérem se, de az apját kérés nélkül is. Mi ez ha nem az apa-fia kapcsolat jele? Most 14 hónapos.
Én most itt szeretném megvédeni a pszichológus válaszolót. Statisztikákat írt, amiben bőven benne van, hogy XY családban NEM abba a kategóriába tartozik apuka, aki nem tud interakcióba lépni a 3 év alatti gyermekével.
Ez az egyik része.
A másik pedig az, hogy nagyon sok nő valami álomvilágban él, és elhiszi, hogy a férfiak nem néznek meg egy jó nőt az utcán, nem néznek pornót a neten, stb. Persze nem állítom, hogy minden férfi ilyen! Nem! De azért a férfiak többsége, valljuk be, kicsit olyan, hogy is mondjam, faramuci fajta, legalábbis női szemmel nézve. De hát éppen ezért szeretjük őket. :) Én legalábbis...
Aki meg úgy gondolja, hogy az ő férje nem olyan, annak sem kellene ledorongolni azt, aki azt mondja, hogy a férfiak 80%-a ilyen... hanem csak simán örülni kellene annak, hogy az ő párja a 20%-ba tartozik.
Ez kb. olyan, mintha azt állítaná valaki, hogy az autót vezetők 90%-a szokott forgalmi dugóban káromkodni, és mindenki ráugrana, hogy "ez hülyeség, mert én nem szoktam!".
28
Védd csak. Szüksége van rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!