Milyen a férfiak élete családapaként:szabadidő, örömök?

Persze, tök jó, hogy az én férjem a 20%-ba tartozik, de nekem a "hangnem" annyira visszatetsző ahogy ír.

Máskülönben meg nem élek álomvilágban sem, tudom, hogy pornót néz és önkielégít is...ez nem tabutéma. Sőt, láttam már azt is, hogy megnézi a nőket, de én is a férfiakat ugyanis a hűség nem egyenlő a vaksággal.

Nem tökéletes, de törekszik a fiával való kapcsolatra.

Nem arról volt szó, hogy foglalkozik-e a gyerekkel, vagy sem! Erről szó sem volt! Hanem hogy a férfi hogy éli meg ezt. Hogy TÉNYLEG igényli, élvezi, vagy csak valamilyen társadalmi elvárásnak, idealizált apaképnek akar megfelelni.

Én simán el tudom képzelni, hogy a teszt, amivel ezt mérték, eléggé - hogy is mondjam - sarkos volt... Nagyjából ismerem a pszichológiai teszteket, a kódolásukat is, igazából bármit ki lehet belőle hozni. Hogy hogy jön ide a megnézi-e a nőket dolog? Pontosan ugyanolyan: azt hisszük el a férfiakról, amit el akarunk hinni. És nem olyannak fogadjuk el őket amilyenek, hanem át akarjuk formálni őket, ők meg szegények próbálnak megfelelni ennek. Tehát pl. nem néznek meg az utcán egy csinos nőt, pedig nagyon szeretnék; vagy éppen eljátsszák a kedvünkért, hogy hú de nagyon jól tudnak kommunikálni az 1 éves gyermekükkel, miközben tele vannak bizonytalan érzésekkel, frusztrációval, hogy vajon biztosan jól csinálom? Mert nekünk, nőknek ez természetes, megvannak az ösztöneink hozzá, de a férfiak számára nem az! Akármennyire is szeretnénk, nem az...

Egyébként lehetne csinálni egy érdekes kutatást: mindenki, akinek 3 éven aluli gyereke van, kérdezze meg a férjét, hogy őszintén mondja el, mit érez akkor, amikor a gyerekével foglalkozik. Szerintem meglepő válaszok születnének... Nem azt mondom, hogy bevallanák, ha nem tudnak interakcióba lépni, szó sincs erről. De abban 100%-ig biztos vagyok, hogy nem azt mondanák, amit mi, nők hiszünk róluk!

nem kell védeni,a statisztik az statisztika.Mi is csodálkoztunk,hiszen a magyar majdnem 10%-kal rosszabb mint a nemzetközi. Ez van. Szerintem nem lehet vele vitatkozni.Én személyesen nagyon sok olyan megkérdezést végeztem,ahol az apa azt mondta: imádom,szeretem, rengeteget foglalkozom vele...

aztán a teszt kitöltésekor kiderült, hogy igazából még semmi kapcsolata nincs a gyerekkel,csak tudja,hogy kéne lenni és ennek próbál megfelelni.

Kétlem,hogy ez az áltatás helyes. Az én férjemnbek kb 2 évébe került míg valós kapcsolata volt a gyerekekkel.Előtte is füredette, pelenkázta, foglalkozott vele. Ennyi időbe telt. ezt el kell fogadni. Ők nem hordják a szívük alatt, időre van szükségük.De miért kell ezen felháborodni nem értem..mindegy

31-es válaszadó! Hát pont erről van szó, ugyanazt mondjátok, csak másképp! Törekszik a jó kapcsolatra!

Neked, anyaként törekedned kell? Mert a férfinak igen!

És a férfi ezt látja, hogy ott van anyuka, aki első pillanattól ÖSZTÖNÖSEN tudja, hogy mit kell kezdeni a pici babával, ő érti a sírását, vagy legalábbis olyan, mintha értené, ő tudja táplálni a saját testéből...

És vajon mit érez a férfi? Hogy ő mindezeket nem tudja! Hát nem frusztráló?! Persze, hogy törekszik! De attól még bizonytalan.

Szerintem valami ilyesmit próbált elmagyarázni a pszichológus, és ha a stílus nem tetszett, akkor azt kritizáljátok, ne a tartalmát!

5 hónapos, lány

A férjem válasza: boldog vagyok, hogy kis kuglival lehetek. Örülök, hogy van. Ha fáradt vagyok, akkor persze fárasztó; de ha fáradt vagyok, akkor más tevékenység is fárasztó.

34.

Egy anya is törekszik, képzeld ösztönösen nem tudjuk miért sír, kitapasztaljuk.

36: Szerintem SENKI nem mondta, hogy a te férjed ilyen!

Áááá, hagyjuk... :( Én annyira örülök, hogy mindenki megtalálta az álomférfit, aki valójában nő...

37: "ő érti a sírását, vagy legalábbis olyan, mintha értené"

Szerinted én mit írtam? Azt, amit egy férfi lát ebből!

6. válaszoló vagyok

én nem a statisztikát támadtam/támadom (bár azt is lehetne...), hanem a 'pszichológus' hölgy a gyermek értelmi fejlődéséről és kommunikációs készségének fejlődéséről vallott - hogy is mondjam - igencsak érdekes nézeteit... Valamiért úgy érzem, hogy a hölgynek nem kellene Piaget nevét a szájára vennie...