Mit tennetek anyossal es apossal?

Ezt most komolyan gondoltad, hogy családonként 40.000.- Ft-ot dobjanak össze azért, hogy a felelőtlen, alkoholista szülőket eltartsák?? Arra keressenek, hogy eltartsák az arra érdemtelen szülőket? Ez a normális szerinted? Vagy kötelesség? Ebben az esetben még a bíróság sem állapítana meg tartási kötelezettséget, hiszen önhibájukból vannak ilyen helyzetben. Dolgozhatnának - nem teszik, és emellett alkoholisták is. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni azt az álláspontot, hogy a szülő tökmindegy milyen, lehet utolsó gazember is, akkor is tiszteletet érdemel feltétel nélkül, sőt, még tartsák is el. Nekem is van gyerekem, de ha ilyen lennék, teljes joggal hagynának a fenébe a gyerekeim. És hidd el, ha normális szülőkről lenne szó, nem kapna ilyen tanácsokat a kérdező, bár szerintem akkor ez a kérdés fel sem merülne, hiszen jóérzésű ember segít az önhibáján kívül bajba jutott szülőn, aki egész életében szülőként viselkedett és meg is érdemli a segítséget.

Erről eszembe jut egy unokatestvérem. Nem mai csitri, túl van az ötvenen. Anno, még 14 éves sem volt, amikor az anyja biztatta a mostohaapját, ha neki éppen nem volt kedve a szexhez, hogy forduljon a lányához. Tehát nemhogy megvédte volna a lányát, de még biztatta is a férjét. És egy 12-13 éves kislány nem mer igazán tiltakozni, ha tudja, hogy nincs senki aki megvédje. Szegény nő a mai napig szégyelli a dolgot, mondom ŐŐŐ szégyelli magát, az anyja, mostohaapja nem. Sőt, az anyja többször meg is kérdezte, hogy ki tud a dologról? És mivel az unokatesóm szégyelli, ezért ugyanúgy járkál a szüleihez mintha normális gyerekkora lett volna, segíti őket, mert ha rájuk sem nézne, mindenki őt vádolná lelketlenséggel, mert senki sem tudja a hátterét. Ez anya?? Ha az én anyám lett volna, soha a büdös életben az ajtót rá nem nyitnám, nemhogy segítsek! Az, hogy valaki megszült/megcsinált egy gyereket, az nem érdem. Anyám - akinek a nővére a kedves "édesanya" - rettentően haragszik a nővérére, de nem mondhatja meg neki, hogy tudja a dolgot, így megy a jópofizás. Viszont én a lábam be nem teszem többet oda, sőt, ha hamarosan elpatkol, az tuti, hogy a temetésére sem megyek el, bármennyire is a nagynéném. És anyám ennek ellenére azzal mentegeti az unokatesómat, hogy "mégiscsak az anyja". Én meg hányni tudnék, ha eszembe jut, mit érezhetett az a védtelen kislány, akit senki sem védett meg. Most meg az a szemétláda páros elvárja a gondoskodást. Ennyit arról, hogy a szülő feltétel nélkül megérdemli a tiszteletet és a segítséget.

Az ember - sajnos - nem válogathatja meg a rokonait, de azt igen, hogy kivel tartja a kapcsolatot. Nálunk is voltak hasonló emberek (nagynéni, nagybácsi) és évekig próbáltunk segíteni nekik. Mi sem álltunk hű de jól, de mivel dolgoztunk, így nekünk biztos egzisztenciánk volt és ha nem is a Maldív-szigeteken, de belföldön minden évben nyaraltunk. Ők vidékiek voltak, "szegények", mert életükben nem dolgoztak és "betegek", úgyhogy pl. többször vettünk nekik 40-50 csibét, malacokat, mellé tápot, amivel fel tudják nevelni - a malacokból ált. kettőt, mondván, hogy az egyik majd a miénk lesz, azért cserébe, hogy tápot, állatokat, stb. adtunk nekik. Visszagondolva nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, de mire arra kerül volna a sor, hogy na vágósúlyba került az állat, addigra mindig a mi malacunk döglött meg.. Hát ennyit az ilyen emberekről. Szánalmasak. Kovi bácsival és a 86%-os válaszadóval értek egyet: a vérségi kötelék nem ad felmentést minden bűnöd alól, .. valahogy úgy érzem, hogy eléggé elvarázsolt álomvilágban él az, aki ilyen embereken játszana irgalmas szamaritánust.

Egyébként írtad, hogy nem tudod honnan tudhatták meg, hogy van megtakarításod. Hát szerintem csakis a férjedtől.. Ezért is mondom, hogy ez kétélű dolog, ő nem biztos, hogy egykönnyen meg fogja érteni az álláspontodat, de ne add fel.

Kovi,

hidd el, hogy kersztbe sz@rom le vastagon, hogy az utcára kerülnek-e vagy nem. Azt se tudom kik ezek. Azt se hogy valós-e a szituáció vagy csak egy tanulmány valamihez. DE! A kérdés az, hogy ebben a szituációban mit tennék. Nehezen élem bele magam, mert tőlem lopni nem tudnak, sőt, megtisztelnének, ha rám támaszkodnának, de ez nálunk szóba sem jön. Ami az enyém az az övék is, és fordítva. Szóval távol vagyok ettől a helyzettől, és lehet hogy én látom rosszul. Mindenesetre én azt tenném, amit leírtam.

(és nem tudom, mennyire reprezentatív ez a pár hozzászólás a magyarországi családi kapcsolatokat tekintve, de szomorú, ez az arány, ami ebből a kérdésből kijött)