Mit tennétek az én helyemben?

Hát megmondanám,hogy rendben van látogatási idő 1-2óra,aztán a picinek úgyis aludnia vagy ennie,fürdenie kell és menjenek el...

Bírom az ilyen ostoba hülye szülőket,akik elrontották a gyerekeikkel a kapcsolatot,de az unokára igényt tartanak,mert azt hiszik,azzal minden probléma letudva!

Nagyon nagy szerencséd van a pároddal!Sok boldogságot kívánok és erőt,kitartást,egészséget:)

Nem ertem ha egyszer ,ki tagadtak es sertegettek teged,.akkor miert tartanak igenyt arra hogy lassak a piciketeket??es az hogy sertett vagy a dologban ,teljesen meg ertelek!de ha meg nem vagy felkeszulve arra hogy ismet a szuleid koreben tarsulj ,akkor ne eroltesd!hisz felnott no vagy ,.te sem tudod csak ugy hipp hoppra elfelejteni a serelmeket ,.meg akkor sem ha a szuleidrol van szo!!

De az is lehet hogy valtozna a kapcsolatod a szuleiddel ha meg latnak az unokat!egy probat meg er!

en minden esetre azt tudom mondani hogy ne tegyel olyat amit kesobb lehet megbansz,.ez lehet pozitiv de lehet negativ is!!

nagyon sok erot egesseget a picinek ,.neked pedig kitartast :)

Szüleid viselkedése szerintem megbocsáthatatlan, és teljes mértékben meg tudom érteni, hogy a lelkedbe gázoltak, hogy haragszol rájuk mert nem voltak Veled, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rájuk, DE:

A szüleid, és tetszik, vagy sem, azok is maradnak.Nem tarthatsz örökké haragot velük, ez nem csak nekik rossz, hanem neked is (többek között kiegyensúlyozatlan vagy tőle), sőt a gyerekednek is rossz lesz. A gyereked érdeke kell, hogy a legfontosabb legyen számodra, és hidd el, a gyerekednek szüksége van/lesz a nagyszüleire (az anyagi ágiakra is), akik szintén szeretik őt. Ha majd nagyobb lesz, a karácsony, a szülinapok stb. nem lesznek igaziak a nagyszülők nélkül. Szerintem erkölcsileg nem válalhatod fel annak a súlyát, hogy a ti rossz viszonyotok miatt a gyereked és a nagyszülők közötti viszonyt elroncsad.

Én a Te helyedben félretenném a gyűlölködést és hagynám, hogy a szüleim a gyerekem életének részei lehessenek. (Még akkor is, ha a történeteket vszinűleg soha nem tudnám megbocsájtani.)

Biztosan nem engedném, amíg ugyanilyen bunkón viselkednek, követelőznek és pletykákat terjesztenek. Ha hiányzik az unoka, lehet megtanulni felnőttként viselkedni.

24L

Hát nézd. Nálunk is hasonló volt a szitu. Anyósom teljesen máshogy tervezte a fia életét. Én is. Biztos volt benne, hogy csak arra utazopm, hogy eltartassam magam (miközben, ha nagyon smucig akarnék lenni, az én házamban lakunk)

Meg is szakadt az amúgy szinte baráti kapcsolatom anyóssal. Az esküvőre ímmel-ámmal eljött, végigbőgte, hogy nem bírja látni ahogy a fia el...sza az életét. Tök jól esett. (megjegyzés: az esküvő időpontja már a terhességem elött megvolt)

Aztán megszültem. Az ötödik napon berontott a kórházba, bejött a szobába(influenzajárvány volt, senki sem jöhetett be) hogy ő itt és most látni akarja a gyereket. Én éppen pakoltam, és mondtam, hogy most vizsgálják, hogy hazajöhet-e, mert besárgult. Na erre én lettem a sz@ranya, hogy miért nem ettem rendesen satöbbi. Akkor ért be az ápoló és kitessékelte. Két hónapig megint nem hallottunk felőle, ztán felhívott. Bocsánatot kért. Nem mondom hogy azóta jó a viszonyunk, de egy próbát megér. Párhavonta látja az unokát, aki szereti. Csak ez számít. Mi ketten pedig hűvös udvariassággal beszélünk.

Én úgy csinálnám a helyedben, hogy nem lennék jelen a látogatásukkor. A picit tényleg van joguk látni, hadd menjenek. A párod majd felügyeli őket. Te addig menj el fodrászhoz, barátnőhöz, bárhová, addig is kikapcsolódsz egy kicsit.

Azt pedig nagy ívben tojd le, hogy miket terjesztenek rólad ott, ahol ők laknak. Kit érdekel?

A párod egyébként hány éves, ha nem túl indiszkrét a kérdés?