Miért van az, h egy tanár gyereke sokkal okosabb értelmesebb, mint egy átlagszülőé, miben neveli őt másképp?

Hát ez így tuti nem igaz, azt viszont el tudom képzelni, hogy az értelmes, tanult, olvasott, intelligens szülők gyereke ő maga is intelligensebb, értelmesebb lesz.

Egyrészt nem mindegy, hogy mit lát otthon: káromkodás, TV-előtt zabálás, vagy könyv olvasás, kirándulás, beszélgetés. Egyáltalán: van otthon könyv a polcon, értékes filmeket néznek, megbeszélik. A kisgyereknek olvasnak, tanítgatják, foglalkoznak vele...

Egy gyerek életének első pár éve nagyon meghatározó, nem mindegy, hogy milyen ingereket kap, ez nem kérdés. Itt óriási a szülők szerepe. (Persze később is fontos.)

De ez nem azon múlik, hogy tanár-e a szülő, vagy nem! Lehet más foglalkozású szülő is ugyanolyan igényes, és lehet, hogy egy tanár sem az...

Még a gimiben beszélgettem néhány tanárral ezzel a témával kapcsolatban.

Az egyik tanárnő például reggel 6kor kelti a gyerekeket, tornáznak egy nagyot reggeli előtt, reggeliznek, táska ellenőrzés hogy minden megvan e.

Suli után tanulás, aztán különórák. Vagy sport vagy zene irányzatú vagy mindkettő.

Általános iskolában pedig volt olyan, hogy a tanár gyerekeket csak úgy feleltették, hogy előtte 1-2 nappal szóltak a kollegának (a gyerek anyjának/apjának), hogy a gyereke tanuljon mert felelni fog.

És ki akarná megbántani egy munkatársát azzal, hogy rossz jegyet ad a gyerekének? Senki.

Nálunk azért voltak jók, mert nekik nem lehetett beírni a rossz jegyet. :) Volt olyan, aki csalt, nem is kicsit... Fizika dolgozat volt, és mikor kiosztották, ugye át lehetett nézni. 3-as lett neki, nem akart beletörődni, képes volt úgy átjavítani, mintha a tanár a jó eredményt áthúzta volna és fölé írta ugyanazt (szóval a régi rossz írását kijavította a diák, és helyére írta, amit a tanár fölé írt tollal). Ezt megismételte vagy 8 helyen, mert jó sok pont kellett neki a 4-eshez. És eltusolták az ügyet, más meg ennél kisebb dologért igazgatóit kapott...

Volt, mikor ugyanazért én beírást kaptam, a tanár gyereke nem, mert "majd megbeszéli az apjával" (tanár volt az apja)

De a legundorítóbb csalást érettségin láttam. A srác ugyan nem tanárgyerek volt, csak polgármester az apja. Külön ültették leghátulra és mindenki látta, hogy csurig volt könyvekkel a padja, az ölében is volt, így írta a töri és magyar érettségit. Mikor más figyelte döbbenten, mit csinál, a tanár annak ordította le a fejét, hogy a maga dolgával foglalkozzon. :S

É is tanár vagyok meg a férjem is. Másfél éves a gyermekünk, így a jövőről nem tudok még nyilatkozni. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, nem a tanárság a döntő ebben, hanem a műveltségre való törekvés, illetve a gyermekkel való foglalkozás igénye. Az én szüleim nem tanárok, mégis tőlük kaptam azt az örökséget, hogy fontos legyen számomra a kultúra, olvasottság, a személyes beszélgetések, és talán az, hogy akarjak átadni a gyermekemnek valamit az én örökségemből.

Tudod, az is igaz, ha eszembe jutott volna számításba venni a gyermekvállaláskor a körülöttem látható tanár-szülő példákat, lehet megtorpanok ;) (csak példaként: tanár szülő tanárrá gyereke maga mondta, hogy otthonra minek könyvek, hacsak nem asztallábnak és minek emlékezünk mi meg a nemzeti ünnepeinkről.. szóval mondom, ez nem tanárfüggő!)

Nalunk az osztalyban azok a gyerekek voltak rosszabbul neveltek vagy gyengek, akiknel pedagogus volt a szülö.

Szerintem ez azon mulhat, hogy a pedagogus-szülö hazajön es mar baromira elege van a fegyelmezesböl, nem akar meg a szabadidejeben is feltetlenül nevelni. De ez csak egy tipp. :)

Szintén cáfolom. Három osztálytársam volt általánosban, 2 középiskolában, akiknek mindkét szülője tanár volt.

Hát akkora bunkó, nagyképű, protekciós parasztokat azóta sem láttam.

nem értelmesebb, inkább olvasottabb.

akárhány tanár ismerősömnél jártam, hatalmas könyvespolcok töltöttek ki minimum egy szobát.

én is tanárgyerek vagyok, 12 éves koromig nem volt gépünk, a tv-ben is csak 3 adó ment, mintegy rákényszerültem az olvasásra ha nem akartam unatkozni és senki nem ért rá.

anyám folyamat azzal kínzott hogy tanuljak, nyáron plusz feladatokat adott, maj' meg őrültem úgy utáltam.

inkább úgy mondanám, tájékozottabb voltam bizonyos téren mint a többiek, főleg az előírt tananyag terén (másban meg inkább hiányt szenvedtem. filmekhez, "menő" dolgokhoz hozzá se tudtam szólni mert otthon a "káros" dolgoktól hermetikusan elzártak. így volt 16 éves koromig kb. 0 élettapasztalatom).

a többiek hajlamosak voltak kirekeszteni. 4-es tanuló voltam, de simán kaptam én is egyeseket mint mások mégis mindig az orrom alá volt dörgölve hogy azért kapok jó jegyet mert tanár az anyám. pedig akkor kaptam, mikor tényleg meg is tanultam az adott anyagot.

16 évesen fellázadtam, buliztam ezerrel, évet is ismételtem. utána anyám már nem kínozz plusz feladatokkal, nem nyaggatott hogy "tanujjámá". jó négyesre érettségiztem mindenből, most egy büfészakot végzek + egy szkmát párhuzamosan.

nem érzem okosabbnak, külömbnek magam másoknál.