Ez az én társaságom. Miért nem lehet elfogadni?

Soha nem voltak olyan barátaim akiknek bármit elmondhattam és meg is értettek. Elkezdtem keresni olyan embereket akik egy kicsit is hasonlítanak rám és ezek a skinheadek, gárdisták. A családom (apa elfogadja) és a tanárok nem szeretik, hogy ilyen emberekkel barátkozom. Ők megvédenek, szeretnek, meghallgatnak, tanácsokat adnak és foglalkoznak velem. Egyáltalán nem arra megy ki az egész, hogy lefeküdjön velem bármelyik is (amúgy se vagyok olyan mint a legtöbb tizenéves). Én őket szeretem és velük érzem jól magam. Nem értem, hogy miért is baj ez, mégcsak nem is balhésak. Miért nem bírják felfogni, hogy én közéjük tartozom?

14/L