Megcsalás. Mit tegyek: hallgassak vagy sem?
Párom megcsalt (4 éve vagyunk együtt, de letagadta a csajnak, azt mondta már csak ex vagyok), gyerekek vannak (egy pici és egy kicsi), megbocsátottam(azzal a feltétellel h minden kapcsolatot megszakít vele). Csaj elutazott pár hónapra külföldre.Észrevettem azonban,h leveleznek még, a csaj szereti,a párom hol így, hol úgy, de érzelmekkel viseltetik iránta.
Csapjak az asztalra, vagy inkább hallgassak, mondván: ha akar, úgyis felveszi vele a kapcsolatot, csak óvatosabban és nem fogok róla tudni.
Ti mit tennétek? ( én nem tudtam még dönteni, mert mindkettő mellett szól érv, ugyanakkor ne nézzen már hülyének)
15:48-hoz még annyit, hogy igazad van, h nem nekem kell körülugrálnom. Nem is erről van szó, csupán próbálok nő lenni mellette, nem csak anya, meg takarító-, és szakácsnő.
És ő mindezt nagyon is értékeli, szóban és tettekben ki is fejezi.
Mégsem áll(nak) le a levelezéssel.
Talán idővel majd elkopik a csaj fénye, ha itthon minden rózsás...?
Node mikor? (és főleg: mennyi időre...)
Majd az idő úgyis választ ad.
Köszi mindenkinek a válaszokat!
Ajjaj! Nem vagy irigylésre méltó helyzetben, és okosat se tudok tanácsolni, hisz nekem nincsenek gyerekeim, bár így is tudom, hogy minden esetben a gyerek az első, az ő szempontjait kell nézni. Annyit tudok mondani, hogy én mit csinálnék. Elhajtanám mint annak a rendje. Ha letagad, plusz meg is csal, aztán hazudik, és ezek után megbocsátok, azzal a halálos ítéletemet írnám alá. Ha egyszer megtette, és semmi retorzió, csak azt látja hogy maj'd beledöglök a bánatba, és csak csettintenie kell hogy megbocsássak, hát oda az önbecsülésem, a tartásom. Na de ez csak a saját gondolatmenetem.
Biztos értékes ember vagy, találnál olyan férfit, aki szeret, tisztel, megbecsül, és a gyermekeidet is elfogadja. Ismerek ilyen kapcsolatot, úgyhogy nem lehetetlen. Sok sikert és kitartást kívánok!
Ez meg a másik fele, a "van még más férfi is".
Az a gond ( nekem mondjuk nem az), hogy engem cseppet sem érdekelnek.
A párom minden tekintetben az ideálom, mégha egy po:cs, akkor is.(már elnézést)
Sajnos elég vaskalapos vagyok, a hűség az nálam nagybetűs, nem is tudom elképzelni, hogy egy másik pasihoz legyen közöm, pláne h a gyermekeimnek.
És még csak nem is azért, mert olyan hűdenagyon szerelmes lennék (sőt!), társítva a "tapossatok belém minél nagyobbat rosszfiúk"-kal.
Nem érdekelnek a pasik? Nem gond, élj a gyerekeiddel, a gyerekeidnek, előbb-utóbb úgyis rájössz, hogy pasik nélkül lehet ugyan élni, de hosszú távon nem érdemes.
Ha neked ennyire fontos a hűség, miért nem várod el ugyanezt a párodtól???
Én nem akarom a lovat adni alád, hogy minél hamarabb dobd ki, de ha ezt csinálja most, mit fog később? Te pedig csak szenvedni fogsz. Ha később jön haza, agyalsz majd hogy most kivel van, ha nem veszi fel a telefont, akkor miért nem, ha leül a gép elé, akkor most biztos megint neki ír, és ebbe bele is lehet őrülni. A gyerekeidnek pedig kiegyensúlyozott, nem agyonalázott anyára van szükségük. És tény, hogy apa nélkül fel tudnak nőni úgy, hogy nem sérül a személyiségük. Nagyon sok kitartást, és jó döntést kívánok!
Szerintem üljetek le, mondd el, hogy tudsz a levelezésről és arról is, hogy itt többről van szó, mint alkalmi együttlét. Kérd meg arra, hogy mérlegeljen, hogy mi a fontosabb: pakoljon a mérleg mindkét oldalára(egyik oldalon Ti, másikon a nő) és döntsön. Értesd meg Vele, hogy erre azért van szükség, mert egyikőtöknek sem jó, ha boldogtalan melletted vagy más iránt érzi azt, amit irántad kellene. Kérdezd meg, hogy mit hiányol a kapcsolatotokból és hogyan tudnátok ezen változtatni. Nagyon fontos, hogy HIGGADTAN és BARÁTKÉNT próbálj meg Vele beszélni, hiszen amint írtad a veszekedések hajszolták bele a megcsalásba.
Ja és ne hallgass az olyan taanácsdókra, akik azt írják, hogy "márpedig én kirúgnám, hogy a lába se érje a földet, márpedig én odacsapnék az asztalra, márpedig én elköltöznék, stb. " . Légy okos, magatok miatt! Sok boldogságot Nektek.
Minden jót!
Szerintem hagyd ott és kész, és a gyerekeket kíméld meg mindettől és minden következménytől. Az, hogy nem fog fel semmit a kicsi, nem igaz. Egy nagyon egyszerű példát hadd hozzak, ami igaz, megtörtént. Keresztanyámnak van egy most 7 éves kisfia. Nem volt tervezett baba, és nem is volt keresztanyám soha férjnél, a gyerek apja egy igénytelen barom (többet nem is érdemes a jellemzésére pazarolni). Minden esetre mindenki úgy gondolkodott, hogy hát kicsi, úgyse fogja fel a dolgokat, a gyerek azért hallotta, teltek az évek, a gyerek elérte a 3 éves kort, mikor azért már összefüggően beszélt, és most figyelj, a kisfiú folyton azt mondogatta, hogy ő kislány, meg hogy kislány akar lenni, nagyszülők megijedtek, hogy a gyerek rosszul fejlődik,, aztán a gyerkőc csak kibökte a saját kis nyelvén, hogy azért akar kislány lenni, mert a fiúk rosszak... erre gyorsan rá is jöttünk, mi a hiba, hát az, hogy azt hitték, nem fog fel semmit, de folyton szidták az apját (aki ugye "fiú"), a gyerek meg hallotta, és így értelmezte... Azóta azért eltelt pár év és már nem akar kislány lenni, de ehhez az kellett, hogy észrevegyék a probléma gyökerét, és változtassanak a hozzáállásukon.
Én a helyedben lépnék, mert nem a párod az igazi társad, és te se vagy az neki. Valahol mindkettőtöknek él az igazi társa, a kérdés az, hogy meddig húzzátok még az időt egy látszattal, ami nem is jó.
Én úgy érzem, nekem a párom az "igazi",de valóban:nagy az esélye, h én neki nem az vagyok - hiszen valamit keres, amiért félrelépett.
Olyan hibát viszont sohasem követnék el, h a gyerek előtt szidjam az apját. Egyrészt mert nem is acsarkodunk egymással, másrészt mert nagyon szereti az apját.
(érdekes volt a történet, amit leírtál!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!