Mikor késő már gyereket vállalni?

Nézzük csak.Amikor én 20 éves voltam nem volt se pénzem,se vagyonom,se lakásom.Mégis vállaltam egy gyereket,mert nagyon szerettem volna,hogy anya legyek.Akkor nem gyártottam kifogásokat.Inkább azt mondtam,hogy az ember a gyermeke javára sok mindenről le tud mondani.

Az évek teltek.Ma a fiam 20 éves.Kábé 10 éve elértem hogy 2 lakásom van.Külföldön élünk.Van bőven félretett pénzem.Mindenem megvan amire vágytam.Mégis 10 éve folyamatosan gyártom a kifogásokat,hogy miért nem vállaltam még egy babát vagy akár kettőt.Régen azt mondtam,hogy azért nem jöhet másik baba,mert mi lesz a melómmal??Nem a legjobb ötlet lenne,hiszen a házasságommal is gondok vannak.

Ma meg az a kifogás,hogy 20 év korkülönbség 2 gyerek között több mint sok.vagy az,hogy végre nem kicsi,így újra foglalkozhatok magammal,újra utazhatok,szórakozhatok stb..

Hogy mikor késő gyereket vállalni?Az egyénfüggő.Nekem már 30 évesen is késő volt.Van aki 50 évesen is szülni megy..

Én jelenleg 21 éves vagyok és szeretnénk, ha 2-3 éves belül megszületne az első gyermekünk, rá 2 évre meg a másik. Ezek persze csak naiv tervek, még bármi lehet, előtte kéne egy lakás/ház (még ha nem is saját, építkezni kisgyerekkel is lehet), legalább egy autó, hiszen nem szeretném busszal cipelni szegényt.

Mindenestre az biztos, hogy 30 fölött már nem szeretnék szülni, remélem, nem is lesz rá szükség, mert addigra már 5-7 évesek lesznek a gyerekek.

A nők körében szerintem is 35 lenne az ideális felső határ. 30 fölött már ahogy valaki említette a regenerálódás sem megy olyan gyorsan és könnyen, a csípő és hastájék visszaformálódása lassabb vagy nem is lesz a régi soha. Ez az egyik szempont ami miatt 35 fölött szerintem nem a legjobb ötlet gyermeket vállalni.

A másik, amit magamon is látok. Édesapám eléggé kései gyerek volt, így az ő részéről dédszülőket egyáltalán nem ismerek, nagypapám kis tini koromban meghalt és nagymamám is közeledigk a 85. évéhez, de ő még legalább velünk van, pedig még csak 22 vagyok. A nagybátyáim 10 éves koromban hunytak el. Én elmondani nem tudom mennyire bánt az, hogy anyu felöli családból mindenkit ismerhettem, szerethettem, dédszülőkkel cseperedhettem fel, míg apu felöl szinte alig ismertem valakit és sajnos belőlük sem kaptam túl sokat.

Szerintem szomorú egy gyerek életében az is, ha a dédszüleit nem ismerheti már, ahogy az is, ha nagyszülőket nem, az meg méginkább, hogy amikor ott áll abban a bizonyos kapuban a "gyerek" fiatal felnőttként és legnagyobb szüksége lenne a szüleire, akkor nincsenek ott mellette... Természetesen bármikor jöhet betegség, de én itt a természetes öregedésre gondolok. Egy 58 éves pasi már ne vállaljon gyereket, amikor szinte tuti biztos, hogy pont akkor hal majd meg, amikor a gyereknek biztatásra, lelki, esetleg anyagi támaszra lesz szüksége, hogy elkezdhesse a saját kis életét. Szerintem egy szülő tanácsait nem lehet pótolni semmivel, fogalmam sincs kihez fordulnék pl. hivatalos ügyekkel tanácsért, ha a szüleim, nagyszüleim már nem élnének. Szerintem ez az első és legfontosabb, amit figyelembe kell venni, mert engem ugyan nem érdekelne, hogy a csípőm örökre eldeformálódik, de az nagyon is, hogy a gyerekemet magára hagyom akkor, amikor először találkozik a világ dolgaival, először megy "nyitott szemmel" az utcára, először kóstol bele a való és önálló életbe, az anyaság/apaság szépségeibe, stb. Ezek olyan dolgok, amiket túl lehet élni szülői háttér nélkül is, de jóval egyszerűbb, ha van az ember mögött valaki tapasztaltabb.

14-es vagyok. Igen kedves kérdező, sajnos vannak olyan helyzetek, ami alól a leírt dolgok kivételet, hiszen ahogy írtam is bármikor jöhet egy betegség, lehet egy szülő rossz szülő, vagy bármi ami miatt nem olyan a kapcsolata a gyerek(kek)kel, mint amilyennek kéne. VISZONT gondolom, ha neked egyszer gyereked lesz, akkor szerető családot szeretnél neki adni! Én úgy gondolom, hogy egy jó szülő bármikor bármilyen helyzetben ott áll a gyereke mellett, ha hülyeséget csinál akkor hátsón rúgja, ha jót, akkor megdicséri. 35 évesen sem öreg az ember a gyerekvállaláshoz, ha azt nézzük, csak szerintem ez már az ideális kategórián kívülre esik. Ha azt nézzük volt olyan pár, akik 60 évesen vállaltak mesterségesen gyereket, de ezek az emberek szerintem már nem gondolnak abba bele, hogy mekkora fájdalom lesz a gyereknek az élete kapujában egyedül maradni. Nem igazán tudom megfogalmazni mit is akarok ebből kihozni sajnos. A lényeg, hogy sosincs késő, ha az ember nem érzi későnek. Én 35 után már kicsit kitolásnak érezném a gyerekemmel, leendő unokáimmal szemben.

28 évesen nem vagy elkésve szerintem, de nem is szabad keresni a tökéletes alkalmat. Olyan szerintem nincs. Én is azon a véleményen vagyok, hogy kifogást mindig lehetne találni. Ha van egy átlagos anyagi körülményetek, elvagytok, akkor nem lesz gond. :)

ma 20:23

Semmi jelentősége nincs a nagy illetve dédszülőknek hogy a szüleid kései vagy korai gyerekek voltak.

Az én apámat viszonylag fiatalon szülte az anyukája(mamám) 21 éves volt az apja 25 éves.Anyám amikor született az ő anyja(mamám) közel járt a 40-hez.Egy napon szült a legidősebb lányával.A mamám szülte anyámat,a lánya az unokáját. Én amikor megszülettem az anyám 21 éves volt,apám 23 éves.

Mégis az apám fiatal szüleit (apai nagyszüleimet) sosem ismertem meg,hiszen mire én születtem,ők meghaltak.Anyai nagyszüleimet is korán elveszítettem.A nagypapám akkor halt meg amikor 6 éves lehettem.A nagyim meg amikor 20 éves lettem.Dédszülőket nem is említem,hiszen ők már régen nem éltek..Szóval nem jár együtt a nagy és dédszülők ismerete,hogy a szüleink mikor születettek.

40 alatt, ha az első(!) gyerek.

Ugyanis fölötte már a szervezetet jobban megviseli, és mivel nem ismeri még a gyerek "előállítását" komplikációk is felmerülhetnek.

Nem csak biológia szempontból nézve is jobb lenne fiatalabban vállalni, ahogy idősödik az ember a türelme is talán egyre kevesebb, öregszünk na, más igényei vannak egy 40-es nő szervezetének és lelkének, mint egy húszasnak, harmincasnak.

Férfiaknál se túl jó idősen vállalni az elsőt, bár ezt sokan hülyeségnek tartják, de szerintem nem kéne egy nagypapa korú embernek lennie valakinek, mikor a gyereke pl. leérettségizik.

Ettől független nem baj, ha valaki később is bevállalja, rengeteg minden tényező van az életben, ami nehezíti ezt a témát.