Ti összeköltöznétek anyósotokkal?

Amiket elsoroltál, az mind az mellett szól, hogy érdemes megpróbálni. Kölcsönös előnyök származhatnak belőle. Persze ahogy mondják, lakva ismerik meg a másikat, de ha mindkét fél részéről meg van, meg lesz a kellő tolerancia, akkor különösebb gond nem lehet. Neki is könnyebb lenne anyagilag, és ti is jól járnátok, 2 gyermek mellett kéznél a segítség.

Én megpróbálnám, ha mégsem lenne olyan zökkenőmentes, akkor még mindig adott a lehetőség visszacsinálni.

A legtöbb esetben nem lesz belöle jó dolog, mert se a meny se az anyós nincs tekintettel a másikra, meg arra, hogy két külön családról van szó.

Ha viszont tényleg ennyier jó a viszonyotok, meg meg tudjátok beszélni (és utána BETARTANI), hogymibel fogadtok el beleszólást, és mit tartotok szigorúan magánügynek, akkor lehet igen hasznos is. De ha pl. a gyerekkel kapcsolatos dolgokban nem tudtok megegyezni, ha be kell jelenteni minden programot elöre a szülöknek vagy egyszerüen csak bemászkálnak a ti részetekbe kopogás nélkül, illetve állandóan ott vanak veletek, akkor hamarosan vége lesz a jó viszonynak. De az sem tesz jót, hogy ha anyósod esetleges tanácsait egyböl eltuasitod, hogy ne szóljon bele abba, amit csinálsz - elgondolkodni érdemes azon, hogy nincs-e mégis igaza, elvégre neki több a tapasztalata.

Ha megpróbáljátok, akkor sok sikert kivánok.

Én sok évig laktam együtt anyóssal, megegyeztünk, hogy kinek mibe van beleszólása, és ezt be is tartottuk. (Hárommszobás panelban laktunk együtt). A majdnem 10 év alatt egyszer sem veszekedtünk, vita is csak legfeljebb 2-3 alkalommal volt.

Értelmes emberek meg tudják oldani, de manapság sajnos a legtöbben nem akarnak semmit sem alkalmazkodni.

Tudod ez olyan dolog,hogy egész más napi pár órát(akár 5-6-ot, vagy teszem azt egy munkahely esetében 8-at) eltölteni valakivel,meg teljesen más 24 órában együttlakni.Egy ember 24 óra alatt azért házimunkát is végez,most,főz,takarít,vasal, és akkor ilyen egyénhez kapcsolódó alaptevékenységekről még nem is szóltam,mint tusolás,borotválkozás és társai... ezek,ha egy fürdő van,nagyon súlyos konfliktusforrások lehetnek... ugyanígy az lehet a kaja,ha ő pl. alapnak veszi,hogy főz rátok,de ez nektek kínos(és menekülnétek a vacsora,- illetve ebédmeghívásai elől), vagy épp fordítva,ti hívnátok,de ő nem akar.

Szerintem jobban járnátok,ha inkább nem a lakásotokat adnátok ki(hacsak nagyon,de nagyon nem szorultok rá arra a pluszpénzre,ami ebből befolyik...),hanem inkább a párod is és te is vállalna valami pluszmunkát(azért ha mindent elfogadtok,lehet találni,az "asszonypajtás" pl. tanítgathatna alsós gyerekeket(az alsós anyag még nem a sejtbiológiáról szól,óra előtt egyszer átolvasod,és ha átlagos felnőtt eszed van,meg tudod tanítani mondjuk azt,hogy milyen állat a szarvasmarha[segítek,a tehén],10 ilyen kisdiák már 20.000 forint,mert a mai árak mellett már 2.000 forintot simán el lehet kérni egy alkalomért(ismerek olyan angoltanárt,aki 5000-et kér már,ami szerintem abszurd és a végletekig pofátlan,de van aki megfizeti - egyébként a volt angoltanáromról,Sz.M.Juditról van szó,aki már akkor 1600-at kért tőlem,amikor én 10 éve hozzá jártam angolra...ma én is tanítok angolt,2000-ért,90 percet,ami nem drága).

Ennél minden jobb.

Én az enyémmel nem költöznék össze, mert ő merő jóindulatból ki akarna venni mindent a kezemből, legyen az főzés vagy gyereknevelés. Úgyhogy én semmi pénzért nem mennék. A sógorom még otthon lakik, a felső külön emeleten, anyós a mai napig feloson éjjel, hogy ellenőrizze, lélegzik-e még a 32 éves fia. No comment.

A mélyebb kapcsolatotokat te ismered anyósoddal. Az, hogy a családi ünnepeken, hétvégi ebédeken jól kijöttök, nem biztos, hogy lakva is. A saját lakrészt le tudjátok majd zárni? A mamák hajlamosak "segítség" címen beleugatni mindenbe, kérés nélkül megjelenik, a kicsi fiának csinált tejbegrízt, mert úgy szereti...

Elvileg a terv jó, de az együtt éléshez nagyon nagy erőre lesz szükség.

Én simán megpróbálnám.

Nem tudom, miért él ennyire erősen ez az anyós-menye sztereotípia. Nekem sok ismerősöm van, akinek semmi gondja anyóssal. Nekem az enyém amolyan második anyám, tényleg jól kijövünk.

Szerintem a mai világban nagy lehetőség az, amit felajánlott. Tényleg sokat tudtok spórolni, meg előre haladni, ha összeveszitek a lépést. ÉS gondolom ez így a második babát várva nem utolsó szempont.

13 évet laktam együtt anyósékkal. Ha olyasmit mondott, hogy ezt + azt miért nem úgy csinálom, ahogyan ő, akkor egyszer, de csak egyszer (!) megcsináltam úgy. Mondtam neki, hogy az is jó!!!! Utána szó nélkül visszaálltam arra, ahogy az édesanyámtól tanultam. Ha mégegyszer szóvá tette, akkor mondtam neki: igen kipróbáltam, az is jó, de ahogyan én tanultam, az is jó. Ha akarja, próbálja ki ő is!

Talán ezért volt az, hogy hangos vita, veszekedés sosem volt közöttünk. Hozzá állás kérdése, persze mindkét fél részéről.