A hímsoviniszta férfiak mit csinálnak, amikor lányuk születik?

Édesapám is soviniszta.

A bátyám az isten, aki még mindig otthon van, 32 éves létére.

Ronda viccei voltak, felém is, a nőiességet egyszerűen megtagadta tőlem.

A húgomnál megváltozott. Igaz, csak azután, miután egyszer megbántott engem is és a húgomat is, én meg úgy leosztottam, hogy attól koldult.

Az első unoka is lány, az én kis szívem, őt imádja.

Kedves 35-ös: határozott és karakteres embger vagy. Gratulálok.

Egy hímsoviniszta apa irtózatos károkat tud tenni, szóval és tettel egyaránt. Kisgyermek korától hátrasorolja, ledegradálja, sértegeti a lánygyerekét, még ha az kiváló képességű is, a fiú testvért (testvéreket) messze túlszárnyalva. Ha pedig egy kislány nem születetten erős jellemű, aminek folytán lassan, de biztosan, kifejlődik benne a tudatos önvédelem és ellenállás, már kamasz korára sérül: önbizalmát, önértékelését, ambícióit veszti, visszahúzódik, kapcsolatokat nem mer/nem tud kötni..bizonytalan lesz, kishitű, öngyűlölő - esetleg tragikusabban is meghasonlik.

A hímsovinizmus tehát mindenütt felháborító és veszélyes: családban, munkahelyen, médiában, a társadalom teljes egészében.

Teljesen új vagyok itt, most regisztráltam, de annyira megérintett a téma, hogy muszáj voltam regisztrálni és kifejteni a véleményem.

Elolvastam mindent itt és arra jutottam hogy a nők egy hatalmas tévhitben élnek. Elmondhatom magamról ( sajnos! ) hogy valamilyen szinten én is hímsoviniszta vagyok, aminek egyáltalán nem örülök, igen.

Határozottan hiszem hogy nem az itt leírt okok teszik a férfiakat azzá, apa, anya stb hanem az, amit az élet során megtapasztaltak.

Fiatal korom ellenére elmondhatom magamról hogy viszonylag sok párkapcsolatom volt: 3 éves, 1 éves, de ugyanúgy számtalan pár hetes is. Ezekből a tapasztalatokból épült fel bennem azért egy kép.

Ez egy férfinél azért alakul ki ( legalábbis nálam ) mert sorozatosan csalódik a nőkben.

Lehet mondani hogy biztos bennem volt a hiba, nos én mindig is büszke voltam a hűségességemre és megadtam minden szeretetet ami tőlem tellett. ( Nem anyagi dolgokra értem )

Sajnos a kedvességnek szinte kivétel nélkül mindig az lett a vége hogy megcsaltak, érzelmileg kihasználtak, átvertek. Jelenleg boldog párkapcsolatban élek a párommal közel 1 éve, de a sok negatív dolgot amit nem mástól hallottam, hanem saját bőrömön tapasztaltam, nem tudom elfelejteni.

Illetve a facebook-on nap mint nap újabb megerősítést kapok arról hogy valós az, amit érzek. Ugye nem kell bemutatnom, hány lány vár a szőke bmw-s hercegre kereszttel a nyakában, kitett mellel, bugyiban a tükör előtt pózolva közben azt hangsúlyozva hogy ő más mint a többi és nem a pénzre, külsőségekre megy, hanem az emberi értékek az elsődlegesek számára. Mondanom sem kell hogy természetesen ez nagyon nincs így. :D

Igen, ezek a dolgok voltak azok amik hozzájárultak ahhoz hogy én is ezzé váltam. Természetesen ettől függetlenül nem ítélek el senkit, utálkozok stb, de van bennem egyfajta csalódás a másik nemmel szemben, amit sajnálok, de nem én okoztam, hanem a másik nem maga.