Hogyan beszéljem meg a párommal, hogy ha nem akar gyereket és nem látom rajta az akarni vágyás legkisebb jelét sem akkor dobbantok mellőle?

"csak a lakás sajnos 50%-50%-os tulajdonban oszlik meg kettőnk között, és ő meg nem akarja eladni én viszont csak úgy elmenni sem tudok, mert sok pénzem van benne. Tehát most csapdában vagyok,"

Jogilag ilyenkor komolyan nincs megoldás??? Ha elhagyod, a lakás fele a Tied, Téged illet. Ilyenkor nem lehet - ha másképp nem megy, jogi úton - kikényszeríteni a közös lakás eladását? Tényleg így működik, hogy a nő ilyenkor csapdában marad egy utált férfival?

Amúgy szerintem a magyarázat az elkényelmesedés és a másik kívánságainak a semmibe vétele. (Meg talán a családcentrikus nők se mindig a megfelelő, hozzájuk illő családcentrikus férfi partnert választják. Nem tudom.) És a romló életszínvonal sem tesz jót a dolognak, az tény.

"Meg talán a családcentrikus nők se mindig a megfelelő, hozzájuk illő családcentrikus férfi partnert választják"

És még azt is hozzáteszem a saját gondolatomhoz, hogy a nem családcentrikus, szabadelvűbb férfiak sok esetben nem szintén szabadelvű nőt választanak, hanem hagyományos felfogásút, mert azért a tiszta lakás stb. kell nekik, míg ők a munkájuknak, hobbijuknak stb. élnek. Ez is benne van. Márpedig a hagyományos felfogású nő előbb-utóbb gyereket is fog akarni. (És hamarabb, mint az olyan nő, akinek ez nem elsődleges.)

Csak aki később akar gyereket, mert egyelőre a hivatásban, művészetben stb. megtalálja a boldogságát, és/vagy nem hagyományosan gondolkodik, az nem fogja a csapongó pasinak egymaga felnyalni a lakást, hanem hozzájárulást vár el, és ez már a csapongó pasinak nem tetszik.