Hogyan beszéljem meg a párommal, hogy ha nem akar gyereket és nem látom rajta az akarni vágyás legkisebb jelét sem akkor dobbantok mellőle?

"Úgy érzem itt az ideje a sarkamra állni és ha valóban szeretne a közel jövőben gyermeket akkor vagy változzon vagy elhagyom."

De figyelj már ide, mondom, hogy ez nem olyan ügy, amit határozottsággal meg lehet oldani. Ez nem olyan méltányossági kérdés, mint hogy pl. vegye ki a részét a házimunkából. Arra mondhatja, még ha nem is akarja, hogy "na jó, persze, így igazságos" - de gyereknél már egy harmadik személyről van szó, gyereket vállalni nem lehet "na jó" azaz kompromisszum alapon!!!

"Nem jött fel még a téma ennyire nyíltan."

Miért nem? Ez egy fontos téma, nem kell elszerénykedni. Erőszakoskodni se kell, de nyíltan lehet róla beszélni.

"Ő említette"

Hogy? Mit mondott?

"én mondtam, hogy ha bejönne megtartanám."

Miért, van esély, hogy "bejön"? Védekeztek?

"Nehogy már én legyek azért a rossz ember, mert családot szeretnék és ha megvan a baba kellő figyelmet."

Dehogy vagy Te rossz ember! A gondolkodásotok eltér, ennyi, és mint írtam, gyereket nem szabad "na jó" alapon vállalni. Ha az apajelölt nem akarja szívből és őszintén, annak nem lesz jó vége akkor sem, ha a gyerek megfogan.

De basszus, egy gyerek nem olyan dolog, amit te egyedül eldöntesz és a párod véleménye nem számít. Oké, hogy te szülöd meg, de a felnevelésében neki is részt kell vennie, tehát ez nem csak a te saját ügyed.

Azt írod, családot akarsz. Annak része a férfi is, akinek van szabad akarata, nem ártana rá is tekintettel lenni.