Hogyan beszéljem meg a párommal, hogy ha nem akar gyereket és nem látom rajta az akarni vágyás legkisebb jelét sem akkor dobbantok mellőle?

Hát akkor beszéld meg vele őszintén, higgadtan, tárgyilagos és ne "zsaroló" stílusban. ("vagy gyerek, vagy elhagylak")

Sok emberben benne van, hogy ha érzi, hogy sarokba szorítják, kényszerítik, akkor arra is nemet mond, amit egyébként ha szabadon dönthetne, lehet, hogy akarna.

"A kérdező kommentje:

Időhiány. De szerintem olyan dolgokra is pazarolja az idejét és előrébb helyezi amire nem kellene.

Ő is akar, de szerintem több év múlva. El szeretném neki mondani, hogy vagy fontossági sorrendet állít vagy...."

"Na itt mondanám azt, hogy akkor lehet költözni Drágám! Egyrészt ne más akarja nekem megmondani, hogy mire van időm, másrészt ne más döntse el, hogy nekem mi a fontos."

Ez véletlenül nem a párod?

Figyu, szerintem most egy kicsit jegeld a témát, majd néhány nap múlva olvasd újra el amit ide leírtál. Azért elég érdekesen hangzik. Nyilván csak nem megfelelően tálaltad a dolgot nekünk. De így számodra pozitív válaszokra ne számíts.

(Amúgy elhagyhatod, de ha megteszed is kb ugyanakkor fogsz szülni, mintha kivárnád amíg ő is akarja. Nyilván már másnap nem akad a horgodra olyan fazon aki egyből kijelenti, hogy gyereket szeretne tőled. Szerintem. De nekem mindegy.)

#24

Jujj, még véletlenül sem! Bár én is 32 vagyok... :D

Minden férfi ilyen a haverok, kocsma jobban bejön nekik ha a gyerek elött nem ids ilyenek utána a többség bizony nem siet haza a pelenkaszagú lakásba.

Neked nem lesz újdonság.

A gyereknek nem csak anyára, hanem apára is szüksége van, ezért az nem úgy van, hogy "nekem itt a bébitikktakk, te pedig vagy felcsinálsz, vagy mehetsz a francba".

A gyereked nem a tulajdonod, csak kölcsönbe kapod. Isteni kegyelem és megtiszteltetés, hogy egy születendő léleknek testet adhatsz a pároddal együtt, felnevelheted és a szárnyára bocsáthatod.

Még egy: általában a vagy-vagy sarokba szorítós kérdések mindig nagy ellenkezést váltanak ki a másikból. És mindig azt jelzik egy párkapcsolatban, hogy a mélyben komoly bajok vannak.

Én párom is várni akart a babával.Majd beszéltünk róla egyre többet.6 éve voltunk már együtt. Beleegyezett, mert annyira szeret. Már az esküvő időpontját is kitűztük. Azonban mikor megtudta, hogy összejött nem teljesen örült neki, majd kezdte beleélni magát. Sajnos 22 hetesen halva született. El akartam hagyni, élni se volt kedvem. Az esküvőt lemondtuk a baba halála miatt ami 7 napra rá lett volna. Nem engedett el. Addig kérlelt, hogy maradtam. Mindig kedveskedett, probált több időt velem lenni, majd augusztusban összeházasodtunk, és ő mondta, hogy probáljuk meg még egyszer. Elmant ő is kivizsgálásokra és belevágtunk. Most 24 hetesek vagyunk. A baba egyre többet mozog, apuka énekel neki, simogatja a pocit... És ő hozta fel, mi lenne ha majd egyszer bevállalnánk még egyet.

Ezzel azt akarom mondani, hogy lehet, hogy fél az apaságtól, mert nem tudja milyen. Probálj meg leülni vele és beszélni. Drukkolok nektek.