Hogy szerelhető le egy mindent mindenkinél jobban tudó anyós?

Kicsit elemzem a mondataidat és soronként válaszolok rájuk:

A férjem nem áll az anyja pártján. Megértem őt. Nem kell választania közöttünk. >> akkor minden rendben

Amikor elvett akkor megmondta neki hogy boldogtalan lesz velem. >> az anyós mondta meg a fiának? mert ha igen, akkor már abban az időben is sejtette, hogy megpróbál közétek állni, vagy a férjed mondta az anyjának? (nem egyértelmű ahogy leírtad) mert ha a férjed, akkor minek kellett a házasság, hogy megszabaduljon otthonról?

Ez 4 éve volt. Nagyon jól kijövünk és szeretjük egymást. >> nem lehet gond ha ez így van, mindenek előtt a gyerekek, mondhat bárki ellene bármit Te/Ti tudjátok a kötelességeteket

Mégis bánt hogy nem lettem családtag. >> ne bántson, hagyd ki azt a dolgot ami azt mutatja, hogy ez bánt, ha nem mutatod illetve (legalább látszólag) nem érdekel, meg fog változni a hozzád-állás, látja, hogy már nem érdekel, változtatni fog a dolgokon, mert bosszantani fogja, hogy nem tud bántani.

Az én nagymamám azt mondja a férjemnek fiam, >> ez csak jó mert legalább a ti külön kis családotokat elfogadták a Te felmenőid. Keresd ezt az oldalt többször ha annyira vágysz az őszinte rokoni szeretetre, bár tényleg a saját családoddal amit közösen a férjeddel alakítottatok kell jobban többet foglalkozni.

míg én nem vagyok több mint egy nő akit elvisel és szült a fiának két szép gyereket. >> ne is akarj több lenni, van egy közmondás: "ne fuss olyan szekér után ami nem vesz fel" majd megáll felvenni, ha látja, hogy nem szaladsz a kegyeiért. Ne feledd NEM vele kell élned, hanem azzal akivel egymást kiválasztottátok, és azokkal a kicsikkel akik ennek a frigynek a gyümölcsei.

Egyik füleden be másikon ki.

nem kell vitázni, nem kell veszekedni, egy szerűen ignorálni kell. Hidd el,ha nem válaszolsz soha,abba fogja hagyni,mert nincs semmi reakció

Megelőzöd, vagy megpróbálod megelőzni a lépéseiben. Én már előre szóltam neki, hogy NEM kell jöjjön segíteni, miután megszületik a gyerek. És hogy NEM fog senki beleszólni a gyereknevelésbe. És hogy NEM mehetünk hétvégén hozzá. És ilyenek.

Annyira olvasok benne mint egy nyitott könyvben, tudom, mikor mit készül lépni, és előre teszek ellene :)

Elmondom, én hogy csináltam, mert nekem sikerült :)

Eleinte mindent jobban tudott, mindenben kéretlenül tanácsot osztott, amikor a gyerek megszületett. Elkezdtem tudatosan figyelmen kívül hagyni, vagy nemet mondani.

Pl. ha sírt a gyerek, én felvettem, ő rögtön mondta: Ne vedd fel mert megszokja. Én ezt mondtam: "Köszi, de mindig fel fogom venni, ha sír." Ez még megismétlődött kb. kétszer, és azóta nem mondta.

Mondta, hogy adjak rá egy pulcsit, melege van. Én azt mondtam, szerintem nincs. És témát váltottam.

Bármit mondott, mindig mondta: "köszönöm, de nem így csinálom."

Udvariasan, mosolyogva, halk hangnemben. És témaváltás, pl. kérdeztem valamit tőle a kedvenc műsoráról, aznapi napjáról, stb.

Ebből megtanulta pár hónap alatt, hogy számomra csak az a tanács hallatszik meg, amit ÉN KÉREK. Magyarul kéretlenül SEMMIT nem mond már. Após dettó.

Sokan tanácsolták egyébként nekem anno, hogy mivel szegény anyósom csak segíteni akar és fontosnak akarja érezni magát, ezért hallgassam meg és mondjam hogy "köszi" vagy kérdezzek tőle mindenfélét, hadd tanácsoljon........na én erre mondtam, hogy ez a legnagyobb marhaság. Alá tenni a lovat?? Na nem.

Tehát kedvesen megköszönöd és azt mondod: "én nem így szoktam." Majd témaváltás. Ennél jobb módszer nincs. Ez határozott és udvarias. Ezzel érezteted, hogy ne szóljon bele abba, amit te kifejezetten nem kérsz.

Lepontoztak egy olyan esetet, amikor sikerült megoldani a problémát.

Sárkány anyós volt, vagy irigy menyecske a lepontozó? :)