Hogyan sajnáljam a testvéremet? Megpróbálta megölni magát.
A nővérem 16 éves. A suliból vitték be a kórházba mert beszedett egy csomó gyógyszert és az öltöző szekrény lánccal fojtogatta magát.
Most pszichológushoz jár,és nekünk is el kellett párszor menni.
Hát én semmi sajnálatot nem érzek iránta. Olyan ideges vagyok rá hogy az nem igaz!!
Kiderült,hogy azért akart meghalni mert a pasija otthagyta,meg mert otthon sincs minden rendben. Jó nem élünk nagy lábon,de megélünk. Nem kapunk minden héten új ruhát meg ilyenek,általában csak akkor ha nagy szükség van rá.
Tesóm azt is mondta ott a pszichológusnál h engem jobban szeretnek a szüleink mint őt,és hogy mindig csak én kapok dolgokat,őt nem is szeretik stb... Arra volt kiélezve az egész h mindig csak nekem vesznek dolgokat,ő meg szegény soha nem kap semmit.
Erre lettem igazán ideges. Én kapok mindig mindent? Hiszen mindig az ő levetett ruháit öröklöm meg. Iskolatáskát is meg iskolai dolgokat mindig tőle öröklöm. idén kaptam először sulitáskát, mert a régi elszakadt. Persze azt is elakarta tőlem kérni,mert az övé már 1 éves és az olyan tré. De én nem adtam neki oda,mert örültem h végre van vmi amit én kaptam először. Olyan nagy baj ez? Engem ha 3asnál rosszabb jegyet hozok haza mindig bünteti,szobafogsággal meg ilyenekkel. Neki elnézik. Őt soha nem büntették meg ilyenért. Nem vagyok olyan hű de jó tanuló,keményen küzdök a 3as,4esért. Tesóm a kisujjából kirázza a jó jegyet,csak lusta.
Képtelen vagyok sajnálni őt. A szüleink meg mindenki most körbeugrálja őt,pedig szerintem nem érdemli meg. Amit csinált az önzőség volt részéről. Nem gondolt senkire megint csak magára.
Azért csak halkan megjegyzem, az elég komoly dolog, ha már valaki ott tart, hogy gyógyszert vesz be, fojtogatja magát. Nagyon nem elégedett az életével, lehet, hogy csak ilyen gyenge indokokat tudott felhozni a pszichológusnál, hogy te kaptál táskát stb. de valami nagyobb problémája lehet. (minimum alacsony önértékelés, főleg, hogy a pasija is szakított vele) Majdnem meghalt, szóval most biztos nincs a toppon.
Nem mondom, hogy sajnáld, mert a sajnálat sem segít, viselkedj úgy, ahogy te érzed, nem kell kiszolgálni. Sztem nem javítana a helyzeten az semmit. Talán a pszichológus segíteni fog.
Azt hiszem, neked legalább olyan szükséged van arra, hogy kimondhasd az érzéseidet ott a pszichológusnál, mint a nővérednek. Kérj erre lehetőséget.
Tudod, az ember nem egy elszigetelt valami, hanem a családi rendszer része. Nyilván ezért hívott be mindenkit a pszichológus. De nem elég, hogy tesód beszélhet, benned rengeteg sérelem van, rengeteg düh, nem várhatják azt, hogy lenyeld.
Igen, az öngyilkosság nagyon komoly dolog, de ahogy te is érzed, alkalmas eszköz arra, hogy lelkileg zsarolja vele valaki a környezetét: az őt elhagyó pasinak legyen bűntudata és jöjjön vissza, a szülők vegyenek több cuccot, a húg szolgálja ki.
A fiú jól teszi, hogy nem jön, nem szabad belemenni ilyen játszmába.
A pszichológus az, aki most segíteni tud az egész családi viszonylataitokon, beszélj vele külön is! Mondj el mindent, ami a lelkedet nyomja, add ki a dühöd, beszélj, beszélj, beszélj... Ő mint kívülálló, és mint akinek ez a foglalkozása, fog tudni segíteni.
Szerintem sem lesz csak úgy valaki öngyilkos..
Ha ez csak szimplán a gyerekes hisztijeiről szólna, akkor nem vette volna be a gyógyszereket és nem fojtogatja magát.
Van más módja is a figyelemfelkelésnek. Sokkal komolyabb dologról van szó! Itt előttem néhány kommentező nagyon jó leírta! Nem a táska a lényeg... meg a ruhák.. meg csak szimplán az, hogy a pasija elhagyta! Nagy problémája van a nővérednek,ami sokkal mélyebbre nyúlik vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!