Hogyan sajnáljam a testvéremet? Megpróbálta megölni magát.
A nővérem 16 éves. A suliból vitték be a kórházba mert beszedett egy csomó gyógyszert és az öltöző szekrény lánccal fojtogatta magát.
Most pszichológushoz jár,és nekünk is el kellett párszor menni.
Hát én semmi sajnálatot nem érzek iránta. Olyan ideges vagyok rá hogy az nem igaz!!
Kiderült,hogy azért akart meghalni mert a pasija otthagyta,meg mert otthon sincs minden rendben. Jó nem élünk nagy lábon,de megélünk. Nem kapunk minden héten új ruhát meg ilyenek,általában csak akkor ha nagy szükség van rá.
Tesóm azt is mondta ott a pszichológusnál h engem jobban szeretnek a szüleink mint őt,és hogy mindig csak én kapok dolgokat,őt nem is szeretik stb... Arra volt kiélezve az egész h mindig csak nekem vesznek dolgokat,ő meg szegény soha nem kap semmit.
Erre lettem igazán ideges. Én kapok mindig mindent? Hiszen mindig az ő levetett ruháit öröklöm meg. Iskolatáskát is meg iskolai dolgokat mindig tőle öröklöm. idén kaptam először sulitáskát, mert a régi elszakadt. Persze azt is elakarta tőlem kérni,mert az övé már 1 éves és az olyan tré. De én nem adtam neki oda,mert örültem h végre van vmi amit én kaptam először. Olyan nagy baj ez? Engem ha 3asnál rosszabb jegyet hozok haza mindig bünteti,szobafogsággal meg ilyenekkel. Neki elnézik. Őt soha nem büntették meg ilyenért. Nem vagyok olyan hű de jó tanuló,keményen küzdök a 3as,4esért. Tesóm a kisujjából kirázza a jó jegyet,csak lusta.
Képtelen vagyok sajnálni őt. A szüleink meg mindenki most körbeugrálja őt,pedig szerintem nem érdemli meg. Amit csinált az önzőség volt részéről. Nem gondolt senkire megint csak magára.
válasza: válasza:Sajnos ismerem ezt a típust. Rosszabb fajta lázadó kamasz.
Nekem is ilyen volt a nővérem: ő a sportcipőt sajnálta a lábamról, az volt a minden amit én megkaptam. Beteg lábbal születtem. Egyszer mikor kifakadt, hogy megint új cipőt kaptam leosztottam: tudod mit? Cseréljünk lábat! Te kapsz márkás cipőt, én pedig tudok majd sportolni, tudok szép cipőket hordani!
A pszichológus csak tesómmal beszélget. Mi azért voltunk egypárszor jelen mert tesómnak el kellett mondani h mit érez irántunk.
Én már akkor legszívesebben otthagytam volna az egész foglalkozást. Még én érezzem magam szarul mert tesóm ilyen önző?
Olyan ideg van bennem h az nem igaz. Legszívesebben úgy megverném tesómat h az nem igaz! De még csak beszólni se lehet neki. Már azért én vagyok a rossz mert beszóltam amikor velem akart be innivalót hozatni h van lábad nem?
Pedig még csak nem is durvát mondtam neki.
Ami a nyelvem hegyén volt az az h a nyakadat fojtogattad nem a lábadat... De ezt persze nem mondhattam
válasza:A sajnálat nem egy pozitív érzés. Én utálom, ha sajnálnak bármiért is. Valahogy olyankor olyan picinek érzem magam, sérül a büszkeségem és érzem, hogy nem segít semmit. Én ha valakit sajnálok, akkor tudom, hogy esélyem sincs neki segíteni. Az igazi harcait egyedül kell megvívnia a lelkében. Én csak passzív szereplő tudok lenni, pl. azzal, ha meghallgatom vagy felajánlom a segítségemet.
Te mit éreznél, ha azt mondanám, hogy sajnállak? Sajnálom, hogy nem telik nektek arra, hogy mindenből újat kapj. Sajnálom, hogy a szüleid a beteg nővéredet ugrálják körbe, miközben te is igényelnéd a szeretetüket. Sajnálom, hogy téged keményebben fognak, bár tudom, hogy ettől erősebb ember leszel. Sajnálom, hogy ilyen önző nővért kaptál és nem valaki olyat, aki segít neked a házi feladataid megoldásában meg játszik veled.
válasza: válasza:Én már így ismeretlenül is sajnálom. Szerinted mire kellenek neki a cuccok? Szeretethiányos, ezzel kompenzál.
Az utolsónak is igaza van, nem sajnálni kell, hanem megérteni, elfogadni és támogatni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!