Működhet így egy barátság?

Ha rendezni tudjátok az "erőviszonyokat", akkor működhet.Ha te nem rivalizálsz vele, elfogadod, hogy ő ügyesebb, de nem tartod ezt létfontosságú dolognak, s beismered, hogy te bénább vagy. Ő meg nem dörgöli az orrod alá lépten-nyomon a nagyszerűségét.

Nekem is volt egy barátnőm: szebb, csinosabb, bátrabb, vállalkozó kedvűbb, mint én.Én viszont jobban tanultam, ezt meg ő ismerte el. Elég jól elvoltunk, nekem használt, mert nélküle itthon punnyadtam volna.

Most viszont már idegesít, hogy örökké magával dicsekszik, hogy ő milyen csinos, edzett, s szerinte őszinte, pedig bántó, ha azt mondja: de szarul nézel ki.Már nem keresem a társaságát, az évek múlásával már nagyon más irányba fejlődtünk.

Iskolában még nem jelentősek a problémák, de az Élet hoz olyan problémákat, amiket már másképp kezelünk - és ez eltávolít.

Barátnőm férjhez ment, de örökké kacérkodott a pasikkal, mert imádta a bókokat. Elvált, lelépett a gyerekei mellől, inni kezdett, az ital a beszédén, az arcán is meglátszik. Csak magára gondol, utazik a nagyvilágban. Én meg az maradtam, ami voltam: családszerető, otthon ülő.Néha hangoztatja, hogy mennyivel jobb neki, hogy független, én meg mindent a családért. Így egy évben találkozunk vagy kétszer, ilyenkor próbálunk úgy hülyülni, mint régen, de látom, hogy teljesen más irányba vezetett a sorsunk.