Szerintetek normális ha egy anya megveti a lányát amiért leszbikus?

Nem normális.

Attól még ugyanúgy a gyerekem, legyen meleg, leszbikus, legyen néger/arab/kínai bármilyen nemzetiségű párja. Örülök annak, hogy ő boldog. Az ő boldogságától én is boldog lennék. Mert nem ez egy szülő "feladata"? Örülni a gyermeke boldogságának..

Az például teljesen normális lenne, ha a a gyerekem gyilkolt, utána kitagadnám, nem keresném többet, megvetném. De aki a saját neméhez vonzódik, nem követ el törvényellenes cselekedetet...

És természetesen nem a neveltetésen múlik.. A szüleim "rendesen" neveltek, nem buliztam, nem züllöttem, nem öltöztettek fiús ruhákba (kifejezetten csinosan öltöztettek) mégis érdekelnek a lányok meg a fiúk is.

20L

Jajj, látom mindjárt lepontozzuk azt, aki nem tapsikol örömében, ha meleg a gyereke. :)

Akkor ezt magyarázd már el te a gyerekemnek jó!

Kb 4 éves körül lehetett, rokonlátogatóban voltunk, és pont ott laknak a rokonaink, ahol a melegfelvonulás útvonala van. Hangos zene, persze, hogy a gyereket érdekli, én barom állat naív, meg gondoltam mit láthat, max azt hogy sokan sétálnak, táncolnak az utcán. Hát erre mit látunk: Két férfi szeretkezik egy kamion tetején premierplánban....

Kisfiam kérdezte mit csinálnak... mit kellett volna mondanom, hogy ez a normális??? B@sszunk az utcán mint a kutyák??? Hát nem. Engem nem érdekel, ha valaki meleg, legyen az, az ő élete, de ne kelljen már néznem, könyörgöm. ÉN SEM SZEXSZELEK AZ UTCÁN A FÉRJEMMEL! Engem csak ez a része taszít. Aki teljesen normálisan éli az életét azzal semmi bajom. De kövezzetek meg érte, lesz@rom, akkor sem örülnék neki, ha a kisfiam homoszexuális lenne. De nem vetném meg érte. És a kérdés ez volt, ha ezért lepontoztok, hát akkor hajrá, aztán kefélgessétek egymást az utca közepén.

Az én barátnőm is a saját neméhez vonzódik. Az édesanyja nehezen fogadta el, pláne mikor rányitott a 2 lányra.

Aztán a barátnőmnek volt egy futó kalandja férfivel, és terhes lett. Így az anyja is örülhet, hogy van unokája és könnyebb elfogadnia a gyereke másságát.

Egyébként 4 leszbikus ismerősömből 3 már anyuka. Valahogy pár év alatt "megváltoztak", volt egy aki férjhez is ment és már 2 gyereke van.

Én azt hittem, hogy elfogadó ember vagyok, aki képes túltenni magát az ilyesmin. Sokszor hangoztattam azt, hogy én elfogadnám a homoszexualitást a családban, sőt, örülnék, hogy végre vállalja.

Aztán az elméletből valóság lett, a bátyám bevallotta, hogy kb 10 éve már mindenféle homokos kapcsolatokban él, és van egy komoly kapcsolata. Puff.

Próbálgattam emésztgetni a dolgot, és eleinte elég jól ment. Még abba is belementem, hogy megismerem az illetőt, lássam, milyen ember. A találkozón egyszerűen nem tudtam feloldódni, és nem értettem miért. A szüleimre gondoltam, hogy ők még nem tudják és ha megtudják, belerokkannak. Nem volt unszimpatikus az illető, mégis ellenségesen viseltettem iránta mert legbelül utáltam mindent, amit képviselt és amit megosztott a testvéremmel. Úgy tekintettem rá, mint aki szétveri a családunkat.

Végül így is lett. A szüleim látszólag elfogadták a helyzetet, hogy ne bántsák meg a bátyám, de legbelül szenvedtek, és el is mondták. A bemutatás után rosszabb lett minden, és hamarosan szétszakadt a család, mert túl kínossá váltak a családi összejövetelek, ahová mindenki a párjával ment. Végül a szüleim kifakadtak a bátyámnak, sértődés lett és azóta nem beszélnek. Én pedig megértem őket. Soha nem erre neveltek minket, a szüleim pedig végtelenül szomorúak, mert nem tudják, hol rontották el. Beszélni róla és ténylegesen átélni egészen más. Mindenki elfogadóbb, ha nincsen kész tények elé kényszerítve.

Az anyuka beszámolóját én személy szerint nem hiszem el a felvonuláson szexelő melegekről. Évek óta szolid és visszafogott a felvonulás, semmi maskara, utcai ruhában sétálnak. Ha korábban látta ezt, nyilván rosszul látta, felnagyította a szemével a látottakat, hisz nyilván nem állt le bámészkodni az általa oly gyűlölt melegeket. Egyszerűen így jobban hangzik előadva, mert lehet őket szidni, egy kalap alá venni mindet, ezért tart itt ez az ország.

Utolsó: az a te szégyened, ha nem tudtad elfogadni a bátyád. Én speciel nem kívülállóként okoskodom. Két nagyon jó barátomról is kiderült, hogy a fiúkat szereti. Mondhatom nyugodtan, testvéri viszonyban voltunk/vagyunk, ennek ellenére is. Nem változtatnék a szemléletemen akkor sem, ha a tulajdon bátyám vagy húgom vallana be ilyesmit. Rám számíthatna, én nem csak papolok erről. Nem egy kollégámmal vitáztam erről már, idősebbel, fiatalabbal, vállalva, hogy a hátam mögött rám is mutogatnak, ahogy a primitív ember szokott: "Hú, ha védi a b*zikat, biztos ő is az!"

Jó, akkor biztos rosszul láttam. Én, meg az összes többi mind. Tudod semmi bajom a melegekkel. Tényleg nincs. Van olyan ismerősöm, aki meleg, nem is egy. Nem a legjobb barátaim, de nem amiatt, hogy melegek, hanem más az érdeklődési körünk, ennyi. De!!!! ŐK tudnak viselkedni. Nem kérkednek a nemi identitásukkal. Mint ahogy én sem. A melegek megítélése pont attól ilyen rossz, hogy egyrészt kérkednek vele, másrészt hogy visszaélnek vele.

Ezért most tudom, megint le leszek pontozva, de ez tipikusan az a helyzet, hogy ha egy meleget ér valamilyen atrocitás, akkor azt ország-világ elé kell tárni, hogy nézzétek ez a szemét társadalom, stb. stb. (erre csak annyit, hogy engem is támadtak már meg, mindenféle ok nélkül, velem is volt bunkó a főnököm, rúgtak már ki igazságtalanul, és még sorolhatnám, csak ezeket nem közli le a média), de, ha esetleg a melegek tesznek valami olyat, ami esetleg társadalmilag nem elfogadható, vagy visszatetszést kelt, akkor azt rosszul láttuk.

Na nekem ez a nem szimpatikus, de nagyon! :)

Kíváncsi lennék, hogy lehet egy kislányt arra nevelni, hogy később majd a péniszt kívánja.

Hogyan? Ami a neveléssel elérhető maximum: család, szülők szeretik egymást, megbecsülik, megvannak a férfi és női szerepek, vallás... Nálad ilyen komolyan sosem volt?