Hogyan beszélhetnék a családommal? Nem akarok így élni.

Eléggé összeverhetted ha két évre lecsuktak miatta.

De mindegy végül is ez nem rám tartozik. Előbb utóbb biztos megbocsátanak, szerintem egy normális szülő, sosem tud örökké haragudni a saját gyerekére.

De ez csak az én véleményem.

De Te már kérdeztél itt nem? Emlékszem rád. De akkor valami barátnős kérdés volt.

Szia,

erröl egy sztori jut eszembe, a fiu börtönbe kerül, a csalad szegyelli, es nem is akarnak tudni rola többet, aztan a fiut szabadlabra helyezik, es mikor erröl tudomasa lesz, ir haza egy levelet, hogy ekkor es ekkor szabadul, haza szeretne menni, mert nagyon hianyoznak a szülei, es nagyon szereti öket, es szeretne, ha megbocsatananak neki. Onnan fogja tudni, hogy megbocsatottak es hazavarjak, ha feldiszitik a kertben levö kisfat.

A buszon ülve a srac, mikor mar közelednek, megkeri a szomszedjat -mert fel attol, hogy nem varjak haza - hogy nezze ö meg, van-e feldiszitve fa, vagy nincs.

Hat volt!

Nah, ennyi a sztori, kicsit jobban le volt irva, el is bögtem magam anno, mikor olvastam, de szerintem, ha a büszkesegedet felreteszed, es a szüleid is az öveket, meg mindent rendbe lehet hozni!!

Szoval sztem irj nekik egy levelet, ahol leirsz mindent, amit erzel, gondolsz, amit szeretnel. Sok sikert!

Utolsó, amit írsz, itt van dalban (csak nem szülők, hanem nő)

http://www.youtube.com/watch?v=H4cyCuj3H9I&feature=related

A tékozló fiú

11Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. 14Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 15Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 16Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. 17Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. 18Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 20Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. 23Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, 24hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. 25Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 26Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. 27Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. 28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 29De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 30Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - 31Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 32S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Lk 15, 11-32

Szia! Sok sikert az újra kezdéshez...

Írj nekik levelet és írdd le benne az érzéseidet...

HA pedig van olyan közös ismerős, barát,rokon aki ismer téged és tudja hogy megváltoztál akkor esetleg őt is megkéhetnéd,hogy beszéljen velük... A legjobb a személyes találkozó lenne, ha te keresnéd fel őket... De ha ide írtál,akkor valószínű hogy ezzel kezdtél...