Mint kívülálló, te mit tanácsolnál?

Így már érthető. A párod nem tudna beszélni velük, hogy hagyjanak nektek nagyobb szabadságot?

Mi is a szüleimnél lakunk külön lakrészben, de nem szólunk bele egymás életébe. Ha a helyedben lennék, és a párom nem akarna függetlenedni a szüleitől, akkor komolyan elgondolkodnék azon, hogy vele kívánom-e leélni az életemet.

Tapasztalatom szerint a férfiak a legkisebb ellenállás felé mennek. Pillanatnyilag a partnerednek megfelel, hogy anyukával együtt él, nem csinál semmit, eltartják, nézheti a tévét, de ugyanakkor végez házi munkát, így letudja a "kötelességeit". Ez a helyzet csak neked nem jó. Ha változtatni akarsz rajta, akkor neked kell. Vagyis, ahogy az első mondta, bejelented, hogy jövő hónapban elköltözöl. Ha komolyan gondolja a kapcsolatotokat, akkor ő is jön veled, és keres munkát, hogy közösen tudjatok lakni és kivegye az anyagikaból is a részét. Ha meg nem, akkor maradjon otthon és tartsák el a szülei. Fenyegetni pedig felesleges, mert csak megsértődik, de nem fog tenni semmit.

Egyébként gyanítom az lesz, hogy te elköltözöl (albérletbe esetleg másokkal közösen, de független nőként) és a pasinak ezután esetleg 1-2 hónap múlva esik le hogy ő si akar jönni. Kérdés, hogy mennyire önálló és mennyire kényelmes. Mert ha nagyon tehetetlen, akkor nem fog utánad menni, de talán akkor jobb is így.

Egyébként teljesen igazad van, elmúltatok 25 évesek, ideje a közös család alapításának, nem pedig anyukát kerülgetni. Ez akkor elfogadható, ha nincs más lehetőség. De ha van, akkor igenis önállósodni kell.

Na jólvan, az, hogy mos, főz, takarít otthon a hapsi szép meg jó stb. de azért nem kap pénzt, abból nem lehet megélni. Akkor ezek szerint ahol mindketten dolgoznak senki nem mos, főz, takarít?? Ez hülyeség. Menjen csak szépen dolgozni, munkahelyre!pénzért!

"...megsértődik, és napokig nem szól hozzám." hány éves a párod basszus? 12?? Egy FÉRFI ilyet nem csinál, hanem gondolkodik és belátja, hogy minden ember pénzből él...vannak olyan családok ahol még két ember fizetése sem elég mindenre és a kérdésed alapján ti sem engedhetitek meg magatoknak azt a luxust, hogy ő otthon marad. Amit az első válaszoló írt szerintem jó ötlet. Vagy esetleg még annyi szabadságot adnék neki, hogy ne szakítsunk rögtön, hanem elköltözök egyedül egy albiba, együtt maradunk, de csak akkor költözhet ő is be, ha szerzett munkát. Nem is értem az ilyet komolyan...az én barátom az előző munkahelyén nagyon sokszor dolgozott hétvégén is, hétközben 12 órákat plusz éjnek idején még elment újságot hordani, nem azért mert annyira rossz dolga van, de fontos volt, hogy minél több tartaléka legyen, mert akármire kellhet és akármi közbejöhet. és még csak 21 éves.

Kedves kérdező!! Ne hagyd magad, legyél határozott