Mit gondoltok azokról a 18-20 évesekről akiknek az anyukájuk/nagyijuk csomagol reggelit?
Jó, hozzáteszem az anyjuk is így nőtt fel, ezért nem is szokott főzni, mert a nagyi mindent megcsinált világ életében helyette. Még a vacsorát is becsomagolja: kifli, kalács, és azt hazaviszik és otthon megeszik.
Nekem anyukám 13 éves koromban meghalt, onnantól kezdve már én csomagoltam magamnak kaját, igaz ez már megint másik véglet. De gimiben is volt olyan oszt.társam aki ezt mondta "Anyám már megint olyan hülye volt, hogy szalámit csomagolt be, mikor tudja hogy rosszul vagyok tőle" És akkor kidobta a szendvicset. 17 évesek voltunk kb.
A férjem 28 éves, és minden nap én csomagolok neki reggelit. Valahogy úgy érzem, ez harminc év múlva is így lesz.
Nem gondolok róla semmit. Nekem is alsóban csomagoltak utoljára, de hogy más mit csinál, tényleg nem érdekel. Valószínű, a nagyi ettől érzi hasznosnak magát.
Hát, most miért ne? Oké, azért nem árt némi önállóság, de ha megkérném anyukámat, szerintem ő is megcsinálná zokszó nélkül.
Más kérdés, h szeretem én eldönteni, h miből menyi kerül a szendvicsbe, ezért magamnak csinálom, illetve gyakran csak magamnak főzök.
Ha nem kikövetelik, hanem az anyukájuk (nagymamájuk) magától csinálja, akkor kit érdekel? persze a gyerekes ovis szintű követelőzés, életképtelenség is más (ha mondjuk ők maguk életükben nem szeltek még egy kenyeret sem).
Én egyetemre járok és magamnak csinálom minden nap a reggelit, gyakran főzök is. De ha hazamegyek anya kb be se enged a konyhába hanem hordja elém 2-3 napig a mindenféle finomságokat amit csinál. Pedig én 21 vagyok... körülmények kérdése :)
Én inkább irigyelem őket. Amióta csak elkezdtem általánosban az első osztályt, soha egyszer sem csomagolt nekem senki semmit! Egyedül mentem suliba (vidékről jártam be busszal Pécsre) és egyedül ültem az orvosnál. Senki nem fogta a kezem, senki nem kísért sehová. Akkoriban nagyon bántott a dolog, sőt a mai napig mondom anyukámnak, hogy a doktor néninél mennyire szomorú voltam mindig, mert én ott ültem órákat egyedül 7 évesen, más meg 15 évesen is az édesanyjával járt.
Nem hiszem, hogy ők ettől önállótlanabbak lennének, ha a nagymamának épp nincs más dolga, akkor miért ne csinálná meg, ha van kedve hozzá?
Hát ez az. Ugye írtam hogy én 13 éves korom óta magamnak csinálom. Egyszer keresztanyám itt aludt nálunk 2 hétig. És segíteni akart, elkezdte nekem csinálni a kajámat. Persze kedves volt tőle, de nem kértem meg rá, és olyan idegesítő volt hogy kb kivette a kezemből a kést, meg nem úgy csinált ahogy én akartam.
Amúgy szerintem a férjeknek való csomagolás az más. Apukámnak is mindig én csomagoltam, ennyit mondok csak... :))
Nem a reggelicsomagolással van a baj.
Páromnak is én csomagolom az ebédet (reggelit útközben veszünk,ebéd főtt kaja).
De csak mert reggel én aktivabb vagyok,kávét ágybakap,ruhát elé teszem,és épphogy elkészül,annyira nem bir felébredni.
De délután-este ő az aktivabb,takarit,vacsitfőz,még sütit is süt este 11kor ha kérem.
A baj a leirtakkal az,hogy a nagymama nem kedveskedésből csinálja,hanem mert lusták a fiatal felnőttek,lehet meg se tudnák csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!