Ti hogy vészelitek át a nehéz időszakot? Nálatok is idegbeteg a másik minden nap? Nem bírom már, annyira nehéz!

Sziasztok! Szeretném a segítségeteket kérni egy kérdésben, hogy olyanok mondjanak nekem véleményt akik kívülállók.

Szóval... kezdjük ott, hogy én 22 vagyok (lány), párom 26. December elején kezdődött ha jól emlékszem egy nagyobb projekt párom munkahelyén, ami dec. végére - jan. elejére lett komolyabb. A február már elég idegesen, sőt inkább idegbeteg módjára telt el, ugyanis volt hogy reggel 7.30-ra ment szegénykém dolgozni és este 8-kor meg 9-kor végzett (8 órás a munkaideje).

Kb december vége óta hallgatom, hogy legyek megértő meg türelmes, blablabla... Kezd elfogyni ez a türelmem. Hogy miért?

Múlt hét közepén nagyon összevesztünk, úgy tünt, hogy szakítunk is. Talán jobb lett volna. Beláttam, hogy mik a problémák velem, megint csak ugye nem vagyok se megértő, se türelmes, se semmilyen. Én csak egész nap itthon verem magam, hogy így mondjam, szerinte semmit nem csinálok. Neki nagyon fontos a munkája, miért nem tudom ezt megérteni? Ehhez hasonló problémái vannak velem.

De most válaszolnék is:

- attól hogy 1 éve együtt élünk, az még nem azt jelenti hogy cselédnek, szolgának jöttem ide (21 évesen) és hogy utána takarítsak, mossak, főzzek, rendet tartsak... nem vagyok a felesége hogy ez legyen a kötelességem. Szeretném, ha 21 éves lehetnék, ha azt csinálhatnék amit szeretnék (az esetek nagy részében) MÉG és nem utána ugrálnék, mintha az anyja lennék. Ráérek én erre pár év múlva...

- Annyira unom már ezt hogy nekem mindig megértőnek kell lennem, hogy neki mennyi dolga van, mennyit dolgozik, most fontos ez a projekt. Ezekkel mind tisztában vagyok, de azzal nem foglalkozik, hogy a magánéletünk lassan 0? Az hogy ő ideges minden reggel, meg hazahozza a munkahelyi problémáit, engem is kicsinál. Szeretném ha egyszer hazajönne és nem úgy telne el egy este, hogy kapom a savazást, hanem úgy, hogy romantikázunk végre. Hiányzik a szex, a szerelem, a romantika, a filmnézés, egy kis esti séta... Nem nagy dolgok, nem?

- Múlt héten megbeszéltünk mindent, azóta tartom magam a dolgokhoz. Nem beszélek hozzá ingerülten, nem mondok semmi csúnyát rá, nem vágok a fejéhez marhaságokat... Megígérte ezt ő is. Mit kaptam az elmúlt héten? Milyen gyökér vagyok, mennyire nem tudom őt megérteni, képes volt a húslevesben a csirkeláb miatt hisztériázást leművelni az egész család előtt, ma reggel pedig indulás előtt meg szerettem volna ölelni egy 10 mp-re és azt mondtam viccesen és aranyosra fogva hogy "nem engedlek eeeeel :)))", erre ellökte magát, mintha leprás lennék és lecseszett hogy ezt hogy képzelem hogy én őt feltartom mikor sietnie kell? (Megjegyzem, hogy ez 10 mp lett volna és elengedem, hagy menjen, ehelyett 3 percig ott állt előttem és magyarázott.....)

- Úgy érzem akármit teszek, csak a rosszat látja bennem. Állandóan azt kell hallgatnom hogy mi volt a munkahelyén. Érdekel, természetesen, de nem egész álló nap. Felejtse már el mikor hazajön!!! Régen sz.xeltünk már egy jót, ezért próbáltam szabaddá tenni az Ő NAPJÁT, elpakoltam a tüzifákat a sufniba, hogy mire hazajön, ne legyen semmi dolga.... hát persze hogy nem jött össze. Szerintetek havi 4 alkalom kinek elég?? Mindig ez az idegbetegeskedés, az hogy tesz rám magasról meg az érzéseimre, engem kicsinál. Hogy tartsak ki így mellette? Hogy várhatja el tőlem hogy legyek megértő, hogy mennyi munkája van mikor csak ezt hallgatom? Moziba 2x voltunk (2. randin és nyáron), étterembe 1x vitt el (nyáron), eljárni soha nem járunk el oda ahova én szeretnék, nekem kell alkalmazkodni az ő barátaihoz, mert minden hétvégén velük van program. Ki bírja ezt megcsinálni??? Ki bír ki egy ilyen krapekot, komolyan? :S

Mi a hiba bennem? :( Őszintén szeretem Őt, de egyre jobban úgy érzem, hogy csak üres szavakat mond a száját, hogy szeret, mert a tettei nem ezt igazolják. Hogy támogassam, ha csak a savazást kapom? Hogy legyek mellette a bajban, ha folyamatosan csak ellök magától? Az ilyen nehéz időszakokat ki hogy vészeli át? Adjatok kérlek tanácsot :(