Volt már veled olyan, hogy azért voltál szomorú/ideges, mert a másik (túl) boldog volt? Akár barát, barátnő vagy családtag.

mind a két kérdésedre válaszolok.

nem mert nem vagyok irigy:) ha boldog akkor én is boldog vagyok:)

és ha valaki szomorú én miért legyek boldog?

maximum akit nagyon gyűlölök... de azt nagyon gyűlölnöm kell

Én mindig elégedetlen vagyok,és ha a közvetlen környezetemben úgy érzem valakinek összejön az,amire én is nagyon vágytam-de nekem nem jön össze-akkor igen ideges leszek.Előveszem a legjobb elismerő mosolyom,gratulálok,osztozom az örömében,majd hazamegyek és felrobbanok a dühtől és a csalódottságtól, hogy nekem MIÉRT nem jöhet össze.

Minden másnap rámjön ez.Aztán persze lenyugszom és lesz*rok mindent.

Kövezzetek meg, de igen, volt. Ahogy egyik válaszoló is írta: ha két ember hasonló élethelyzetben van, és az egyiknek pozitívan alakul, a másiknak meg nem, szerintem természetes a szomorúság, irigység. Közeli barátok esetén is!!!

Pl. legjobb barátnőmnek és nekem sokáig nem volt komoly kapcsolatunk, mindketten epekedtünk valaki iránt, ő végül összejött a kiszemeltjével, én az enyémmel sajnos nem. Na, ez sz*r volt. Az ő boldogságának nem is tudtam maximálisan örülni, mert ráadásul ő ezután hosszú időre eltűnt az életemből. Persze, tudom, érthető ilyenkor, de akkor is szomorú voltam emiatt, meg dühös is.

Furcsa, ezek szerint csak én vagyok ilyen rossz barát. :D Itt a gyakorikérdéseken komolyan mindenki önzetlenül örülne hasonló helyzetben?

Én ettől még nem tartom magamat rossz barátnak. Barátnőmnek is megmondtam, hogy basszus, de irigyellek, de jó neked. Én bezzeg nem jöttem össze X. Y.-nal, milyen rondán viselkedett velem az a bunkó.

Itt is inkább az fájt, hogy nekem nem jött össze a dolog, nem pedig az, hogy a barátnőmnek igen.