Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ti hogy vészelitek át a nehéz...

Ti hogy vészelitek át a nehéz időszakot? Nálatok is idegbeteg a másik minden nap? Nem bírom már, annyira nehéz!

Figyelt kérdés

Sziasztok! Szeretném a segítségeteket kérni egy kérdésben, hogy olyanok mondjanak nekem véleményt akik kívülállók.

Szóval... kezdjük ott, hogy én 22 vagyok (lány), párom 26. December elején kezdődött ha jól emlékszem egy nagyobb projekt párom munkahelyén, ami dec. végére - jan. elejére lett komolyabb. A február már elég idegesen, sőt inkább idegbeteg módjára telt el, ugyanis volt hogy reggel 7.30-ra ment szegénykém dolgozni és este 8-kor meg 9-kor végzett (8 órás a munkaideje).


Kb december vége óta hallgatom, hogy legyek megértő meg türelmes, blablabla... Kezd elfogyni ez a türelmem. Hogy miért?

Múlt hét közepén nagyon összevesztünk, úgy tünt, hogy szakítunk is. Talán jobb lett volna. Beláttam, hogy mik a problémák velem, megint csak ugye nem vagyok se megértő, se türelmes, se semmilyen. Én csak egész nap itthon verem magam, hogy így mondjam, szerinte semmit nem csinálok. Neki nagyon fontos a munkája, miért nem tudom ezt megérteni? Ehhez hasonló problémái vannak velem.

De most válaszolnék is:


- attól hogy 1 éve együtt élünk, az még nem azt jelenti hogy cselédnek, szolgának jöttem ide (21 évesen) és hogy utána takarítsak, mossak, főzzek, rendet tartsak... nem vagyok a felesége hogy ez legyen a kötelességem. Szeretném, ha 21 éves lehetnék, ha azt csinálhatnék amit szeretnék (az esetek nagy részében) MÉG és nem utána ugrálnék, mintha az anyja lennék. Ráérek én erre pár év múlva...

- Annyira unom már ezt hogy nekem mindig megértőnek kell lennem, hogy neki mennyi dolga van, mennyit dolgozik, most fontos ez a projekt. Ezekkel mind tisztában vagyok, de azzal nem foglalkozik, hogy a magánéletünk lassan 0? Az hogy ő ideges minden reggel, meg hazahozza a munkahelyi problémáit, engem is kicsinál. Szeretném ha egyszer hazajönne és nem úgy telne el egy este, hogy kapom a savazást, hanem úgy, hogy romantikázunk végre. Hiányzik a szex, a szerelem, a romantika, a filmnézés, egy kis esti séta... Nem nagy dolgok, nem?

- Múlt héten megbeszéltünk mindent, azóta tartom magam a dolgokhoz. Nem beszélek hozzá ingerülten, nem mondok semmi csúnyát rá, nem vágok a fejéhez marhaságokat... Megígérte ezt ő is. Mit kaptam az elmúlt héten? Milyen gyökér vagyok, mennyire nem tudom őt megérteni, képes volt a húslevesben a csirkeláb miatt hisztériázást leművelni az egész család előtt, ma reggel pedig indulás előtt meg szerettem volna ölelni egy 10 mp-re és azt mondtam viccesen és aranyosra fogva hogy "nem engedlek eeeeel :)))", erre ellökte magát, mintha leprás lennék és lecseszett hogy ezt hogy képzelem hogy én őt feltartom mikor sietnie kell? (Megjegyzem, hogy ez 10 mp lett volna és elengedem, hagy menjen, ehelyett 3 percig ott állt előttem és magyarázott.....)

- Úgy érzem akármit teszek, csak a rosszat látja bennem. Állandóan azt kell hallgatnom hogy mi volt a munkahelyén. Érdekel, természetesen, de nem egész álló nap. Felejtse már el mikor hazajön!!! Régen sz.xeltünk már egy jót, ezért próbáltam szabaddá tenni az Ő NAPJÁT, elpakoltam a tüzifákat a sufniba, hogy mire hazajön, ne legyen semmi dolga.... hát persze hogy nem jött össze. Szerintetek havi 4 alkalom kinek elég?? Mindig ez az idegbetegeskedés, az hogy tesz rám magasról meg az érzéseimre, engem kicsinál. Hogy tartsak ki így mellette? Hogy várhatja el tőlem hogy legyek megértő, hogy mennyi munkája van mikor csak ezt hallgatom? Moziba 2x voltunk (2. randin és nyáron), étterembe 1x vitt el (nyáron), eljárni soha nem járunk el oda ahova én szeretnék, nekem kell alkalmazkodni az ő barátaihoz, mert minden hétvégén velük van program. Ki bírja ezt megcsinálni??? Ki bír ki egy ilyen krapekot, komolyan? :S


Mi a hiba bennem? :( Őszintén szeretem Őt, de egyre jobban úgy érzem, hogy csak üres szavakat mond a száját, hogy szeret, mert a tettei nem ezt igazolják. Hogy támogassam, ha csak a savazást kapom? Hogy legyek mellette a bajban, ha folyamatosan csak ellök magától? Az ilyen nehéz időszakokat ki hogy vészeli át? Adjatok kérlek tanácsot :(


2012. febr. 28. 14:09
1 2 3 4
 11/37 A kérdező kommentje:
Van nekem is pénzem, kapok az egyetemtől, bérletet, dolgaimat én veszem, otthonról pedig kapok egy kis kiegészítést rezsire. Tehát nem "kitart".
2012. febr. 28. 14:28
 12/37 anonim ***** válasza:
100%
Ja, hogy tanulsz, az más. Te hányszor hívtad el vacsorázni?
2012. febr. 28. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/37 anonim ***** válasza:
84%
Mármint arra gondoltam, hogy kezdeményezz akkor Te. Szervezz meg valami jó kis programot.
2012. febr. 28. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/37 A kérdező kommentje:

Én szervezzek programot? Hát nézzük csak az elmúlt hónapban mivel igyekeztem:

- menjünk korizni, vagy szánkózni (reakció: nincs kedveeeem)

- menjünk el kávézni (jaaaj nincs kedvem)

- menjünk el moziba (fúúú ez már nekem is eszembe jutott)

- menjünk hóembert építeni (majd máskoooor)

- menjünk el cukrászdába (minek neked édesség? így is annyit zabálsz...)

- menjünk el a wekerle telepre indiai napra (hát, van más dolog)

- menjünk el vásárolni neked cipőt (nincs rá idő)

- nézzünk filmet, ingyen van (nincs kedvem)


és ehhez hasonlók. Bennem megvolt az igyekezet. Zárójelbe az ő reakciói.

2012. febr. 28. 14:32
 15/37 A kérdező kommentje:
de ha a haverok hívják hogy igyunk este, arra van energiája :) meg pénze, meg ideje, meg tralala.
2012. febr. 28. 14:33
 16/37 anonim ***** válasza:
93%
Áh, hát akkor meg felejtős...Nekem is volt ilyen barátom, két év után feladtam. Fiatal vagy, ne vegetáld el a legszebb éveid. Nem fog megváltozni.
2012. febr. 28. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/37 anonim ***** válasza:
91%

Csak akkor tudod átvészelni ezt az időszakot, ha türelmes vagy. Próbáld meg lefoglalni magad. Nálunk sokszor beválik, hogy úgy időzítem a napi programom, hogy mikor hazaér nem vagyok otthon. Elmegyek tornázni, vagy átugrom a barátnőmhöz, elmegyek bevásárolni. Ez azért jó, mert ő munka után egyedül ki tudja engedni a gőzt, átáll "otthoni üzemmódba". És mikorra én hazaérek, addigra tud értelmesen beszélni.

Az meg hogy nem leszel 21 évesen a cselédje...gondolom te vállaltad magadra, akkor tegyél ellene. Elsősorban te éred magad kiegyensúlyozottan, és akkor észre fogod venni, hogy amin korábban kiakadtál, nem is olyan nagy ügy. Kitartást!

2012. febr. 28. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/37 anonim ***** válasza:
100%
3-nál a pont.Lehet,hogy valami nincs rendben a kapcsolatotokban.Azt még én is megérteném,hogy kicsinálja a munka.Lehet,csak én vagyok ilyen "balf@sz",de én nem itthon szoktam levezetni a feszültséget,hanem azon,akivel problémám van és akkor meg is van oldva.A másik,ami szemet szúrt,hogy miért a barátaival tölti a szabad idejét,miért nem veled?Engem ez zavarna a legjobban.Én elgondolkodnék,hogy tényleg szeret e.
2012. febr. 28. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/37 anonim ***** válasza:
70%

Elég fiatal vagy még ahhoz hogy ennyire megalkudj! Szerintem. Az írásodból egyértelműen kitűnik hogy eleged van ebből az egészből, főzés, mosás, rendrakás "cselédség" ahogy te fogalmaztál. Azt mondod ráérsz ezzel még hisz csak 21 éves vagy és élni akarod a hozzád hasonlók életét. Miért erőlteted akkor az egészet? A felnőtt lét ebből áll, kompromisszumok sokasága.


Kár volt összeköltözni vele.


Igen, egy nőnek ez a dolga a férfi mellett, tetszik vagy sem. Én is folyton mosok, főzök, takarítok, vasalok, munka után is, és úgy érzem soha nincs látszatja mert a párom tesz róla hogy szétbombázza a lakást. Mi is sokat vitázunk, én is sokszor érzem úgy hogy nem jogos dolgokért mondogat, de bizony akkor én is jól odapirítok neki, duzzog egy kicsit és kész.

Mind a ketten dolgozunk, idegesek vagyunk, sokszor nem úgy jönnek ki a dolgok ahogy mi akarnánk. De ez van.


Moziba nem voltunk 2 éve biztos ha nem több, az éttermet meg már nem is emlékszem olyan rég volt.



Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

2012. febr. 28. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/37 A kérdező kommentje:

lehet jobb lenne nekem is elhúzni itthonról. csak ugye amikor ő hazaér a bkv miatt már olyan 5-6 óra van és akkor ugye alig marad időnk megint kettesbe lenni :S erről szólna az élet? hogy csak köszönünk lassan egymásnak?:S


meg arra gondoltam hogy hazahúzok 3 hétre vidékre szüleimhez, csak suliba járok fel és kikapcsolom a telefonom, nem foglalkozok vele, hátha úgy hiányoznék neki...

2012. febr. 28. 14:40
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!